EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

AZ ELMÚLT FÉL ÉV TÖRTÉNETE

Szemfüles Pajtások bizonyára észrevették, hogy az elmúlt fél évben fülem botját se mozgattam blog-fronton (illetve mozgattam, de mindig csak ígéretek voltak nagyok), a flickr albumom is csak egyetlen képpel lett gazdagabb - arról nem is beszélve, hogy a kicsiny, de rettentő lelkes vállalkozásom marketing-tevékenysége is a nulla felé konvergált. A hallgatás oka rettentő egyszerű: augusztus óta bőszen építkezünk Julcsival.

Pont e hónapban kerek egy éve, hogy elkezdtünk lakásokat nézni. Aztán tavasztól nyár közepéig (miután mintegy 30 lakást sikerült elfogyasztanunk) tartottunk egy csepp pihenőt az ingatlanpiac feltúrásában egy gyűrűzés formájában, majd újra belevetettük magunkat a lakáskeresésbe. Hogy milyen a sors, az első lakásra rácsaptunk, amit a "pihenő" után megnéztünk, és augusztus végén a lakás boldog tulajdonosaivá avanzsáltunk.

Hogy a magyarázkodáson kívül hogyan simul mindez a blog tematikájába? Majdnem sehogy. A majdnem sem lenne ott, ha nem köszönhetnénk a világnak az online ingatlanos oldalakat és a hozzájuk tartozó művészi képeket. Kis keresés után ugyanis ráeszmélhetünk, hogy a neten hemzsegnek az ingatlanos weblapok, amiken a szépirodalmi vénával megáldott hirdetők előszeretettel élik ki minden perverziójukat (kedvenc visszatérő hasonlat a "madárcsicsergős", ami arra enged következtetni, hogy legalább a madár jár arra), illetve sokszor állítják a szarkazmus szegletébe a lakás egyébként negatív tulajdonságait ("jó közlekedés" = pályaudvar tőszomszédsága; "csendes" = a bekötőúttól csak terepjáróval megközelíthető; "fiatal lakóközösség" = hajnalig tartó tivornyázás minden emeleten, hétköznap is; "csendes lakóközösség" = átlag korhatár 70+, Te fogod levinni a szemetet mindenkitől és egy átlag lépcsőházi köszönés is legalább 20 percig tart; és még sorolhatnám). Csak félve merem megjegyezni, hogy az általunk áhított lakásnak is az volt a szalagcíme, hogy "ebbe még csak bele sem kell szeretnie!", de a fentiek szerint a "csendes lakóközösség" kategóriát veri.

Kiemelném a két legviccesebb lakásnézésünket. A hirdetésben az állt, hogy "kétszintes, liftes, újépítésű épületben lakás eladó". Nagyon szűkösen, de pont belefértünk a keretbe, uccu neki, megbeszéltünk egy időpontot az ingatlanossal, és pár óra múlva találkoztunk egy utcasarkon. Rövid séta után megérkeztünk egy telekhez, amelyen négy darab téglafal meredezett pőrén az ég felé, majd az ingatlanos hátvéd színészeket megszégyenítő mimikával mutatott rá az objektumra. Amikor bátorkodtam hangot adni azon meglátásomnak, hogy sem a két szintet, sem a liftet, sem a lakást nem látom, az ügynök ennyit felelt: "de majd lesz! Itt! Csupán X millió forintot kell letenni, hogy az építést be tudjuk fejezni!" (Nyilván sejthetitek, hogy nem ebbe a lakásról vettük le az "eladó" táblát.)

A másik helyen nem volt semmilyen adat, csak a környék és az ár, majd a "jó közlekedés" jelző, amit a jó memóriájú Pajtások rögtön és jól vélve érthetik úgy, hogy "pályaudvar melletti". Felhívtam a közvetítőt, akivel megbeszéltük, hogy az X utca Y szám előtt találkozunk. Google Maps előkapar, megnéz: két utcával lejjebb megy a fogaskerekű. 30 perccel a megbeszélt időpont előtt érkeztem, hogy halljam a fogaskerekűt és meg tudjam ítélni, nyitott ablaknál mennyire zavaró - szerencsére nem volt az. Fél óra múlva megjelent egy lelakott ötszázas merdzsó és egy kicsit sem bizalomgerjesztő úr (az ingatlanos), majd az ablakot résnyire letekerve kiszólt, hogy kövessem. Kisebb autókázás után megérkeztünk a célunkhoz, egy társasházhoz, amely mellett leereszkedve megérkeztünk a földszinti lakáshoz, annak is az "intim" kertjébe (ami a lakáshoz tartozott, de ezen járt be konkrétan 30 másik ember), amelyben a grillezőhely mellett karunkat nem megerőltetve, csak átlagos nyújtózkodó testhelyzetet felvéve meg tudtuk simogatni az arra közlekedő fogaskerekű oldalát. "Ne féljen, bent nem hallatszik!", közölte az ügynök, miután leolvasta arcomról a kezdeti sokk diszkrét jeleit. Egyébként igaza volt. Nem hallatszott. Azért nem hallatszott, mert a vitrinekben lévő kis nippek, az asztalon lévő poharak és a csillárok rázkódása elnyomott minden földi és égi zajt, amikor a fogaskerekű irgalmat nem ismerve zúzott lefelé a Normafáról.

Külön kitérnék a művészi fotókra, hogy bekapcsolódjak a blog témájába.

Édes Istenem, miért adsz fényképezőgépet olyan emberek kezébe, akik nem értenek hozzá, de ezzel dolgoznak?! (Jó, ezt a kérdést magamnak is feltehetném… :o))) Igyekszem feleleveníteni a leginformatívabb fényképeket, amiket az utóbbi pár hónapban volt szerencsém látni:

1. WC csésze (a maga csupaszságában, ahogy azt a Jóisten megteremtette),
2. ágyláb (fából),
3. bokor (zöld),
4. üres fal (fehér),
5. Citadella (kivilágítva).

Az ágylábra semmilyen ötletem sem volt, és a Villányi útnál lévő lakásnál is csak azért esett le a Citadella fotója, mert egy hegyen vannak (igaz, a Citadellát sehol nem lehet onnan látni, mert az a hegy másik oldala). Egyszóval a hirdetésekhez mellékelt fényképek a legtöbb esetben... hmmm... szépen fogalmazva is "illusztráció jellegűek". Az nem is lenne baj, ha dokumentálnak, mert annál idegesítőbb nincs, mint amikor olyan helyre megy ki az ember, amiről semmilyen vizuális információja nincs, de amikor a fényképeket az ingatlanügynök megpróbálja a fotóművészet új lépcsőfokára emelni, akkor egyszerűen az egész hirdetés nevetségessé és hiteltelenné válik. Egyértelműen ki lehetett szűrni, hogy melyik fotót csinálta ingatlanos és melyiket a tulajdonos: a tulajdonos ugyanis a kevésbé fontos, de sokkal életszerűbb részleteket ragadta meg, az ingatlanos meg ész nélkül mindent lefotózott bármi áron (kedvenc képem a bemozdult teraszfotó, aminek célja (a terasz dinamikus építészeti elemeinek hangsúlyozása) csak hosszú találgatás után esett le. Nagyon szívesen belinkelnék fotókat, de egyrészt nem szeretnék semmilyen jogvitába keveredni, másrészről pedig ez a blog mindig tartózkodott a hangulat és az egészséges vérnyomás megzavarásától.

Arra már tényleg csak egy mondatban térnék ki, hogy annyira sokat dolgoztunk (és még dolgozunk is: a lakás szinte összes válaszfalát mi bontottuk le, cipeltük le a harmadikról, a falhúzás és villanyszerelés kivételével pedig Julcsival ketten festünk, tapétázunk, parkettázunk, glettelünk, csiszolunk és szerelvényezünk), hogy múlt héten azon gondolkodtam, hogy még csak most lesz tél vagy már tavaszodik, mert augusztus óta vagy a munkahelyemen vagyok billentyűzettel és fényképezőgéppel, vagy pedig glettvassal és festékestálcával a lakásban. Így arra kérlek Benneteket, kedves Pajtások, hogy több hónapi hiányzásomat tekintsétek igazoltnak.

I'll be back, ahogy azt a jólnevelt terminátor mondja.

 PIHE, magánügy témakörben


  blog     ingatlanfotózás     élet    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

Zsákai Péter

kifogások... :D :D :D <- ezt az X-bajonettért! :D :D :D

tél van! ;)

BÉKÉS, BOLDOG ÜNNEPEKET NEKTEK!

 2      

Pihe

Hogy meddig fogok én még az X-bajonettes hírért szorulni Nálatok... :o)))

Nektek is boldog Karácsonyt kívánok! :o)

 3      

Tudjukki

Hinnye, itt meg blogbejegyzés dömping volt!:)

Na, akkor szépen sorban:

1. BUÉK!
2. Jutottál valamire a megadott elérhetőségű szakival?
3. Van kicsi szád, tudod milyen státuszban vagyok, szóval ha legalább finoman utaltál volna rá drága barátom, akkor esetenként 2-vel több kéz szorgoskodott volna - és én is megtanultam volna 1-2 fogást, ami még jól jöhet adott esetben:) De még azt is megkockáztatom, hogy egy válaszfalbontó party-t simán össze lehetett volna hozni...
4. Má megint lassan tölt be az oldal:(