EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

EGY NAGY KORREKCIÓ: SMC PENTAX K 28MM F/3,5 SHIFT (SUFNITESZT)

Egy ritka és különleges objektívre tettem szert pár héttel ezelőtt az SMC Pentax K 28mm F/3,5 SHIFT személyében. Ez az egyetlen, Pentax által kisfilmes vázakhoz gyártott üveg, ami shift mechanikát tartalmaz (létezik egy nagytestvére 6x7-es rendszerre, 75mm-es gyújtótávolsággal). Az objektívről több napos lázas keresgélés után tíznél kevesebb oldal emlékezik meg, nagyrésze angolszász és orosz nyelveken (a YouTube-on is enyém az első videó róla), így arra adtam a fejem, hogy a megszokott sufniteszteknél bővebben is írok róla.

Mielőtt nagyon belebonyolódnék az objektív ismertetésbe, tennék egy kis kitérőt a perspektíva korrigálásának területére. Most nagyon mutogatnék a vonatkozó Fényértékes cikkemre, ha az elkészült volna tavaly szeptember óta - sajnos azonban a munka felemészti minden időmet, ahogy az a blogon is látványosan tapasztalható. Nem szeretnék túlságosan a technikai részletek között sem elveszni, így elég annyit tudnunk, hogy a fotón akkor képezhetőek le párhuzamos egyenesek (egy épület falaira gondoljunk), ha a felvételi sík párhuzamos a témával. Ez annyit tesz a való világban, hogy amíg egy velünk egy magasságban lévő részletet szeretnénk lefényképezni, akkor nincs semmi gond, ám abban a pillanatban, hogy megdöntjük a fényképezőgépet egy torony lefényképezésére, akkor az épület falai által képzett párhuzamosok a képmező teteje felé összefutóvá válnak, ami helytelen és kerülendő az építészeti fényképezésben (is). A digitális fényképezésben szerencsére rendelkezésre áll a digitális korrekció is, amely azonban a fotót eltorzítva alakít ki párhuzamosokat. Ez egyrészt a képminőség, másrészt a képkivágás rovására is megy, hiszen a korrekció során - függően annak mértékétől - nem keveset vagyunk kényszerűek vágni a képből. Egy magas épületet hagyományos eszközökkel úgy lehet megörökíteni, hogy vagy nagyon messze megyünk tőle és alap- vagy teleobjektívvel készítünk róla képet (például Parlament homlokzata a budai oldalról), vagy bekéredzkedünk egy szemközti épületbe és pontosan az épület magasságának a felétől fotózunk, ha bírjuk látószöggel. Mindkét megoldás technikailag helyes eredményhez vezethet, de elveszítjük a természetes rálátást, amelyet az utcáról nézve látunk (és ekkor agyunk és szemünk korrigálja a perspektívát).

A megoldás abban rejlik, hogy a felvételi síkot el kell tolni valamilyen irányba, függően attól, hogy felfelé vagy lefelé szeretnénk fényképezni. Ezzel megmarad a rálátás, az érzékelő továbbra is párhuzamos marad a témával, ám a kivágás valamilyen irányba megváltozik. A klasszikus műszaki / építészeti fényképészek, akik közül Kozelka Tivadart és Seidner Zoltánt emelném ki (Lucien Hervé-t direkt nem sorolom ide, hiszen ő kevésbé az iparos-vonalat erősítette), saját tervezésű nagyformátumú fényképezőgépeket cipeltek, amelynél a kihuzat harmónikájával állították be a kívánt magasságot. Seidnernek ráadásul a birtokában volt egy Hypergon objektív is, amely a mai nagylátószögeket megszégyenítően 140 fokos látószöget adott (ám egyben olyan rettenetesen körülményes volt a használata, hogy a világon talán csak ő tudta kiszámolni vele hibátlanul a megfelelő expozíciót). A közép- és a Leica formátum világában ez a megoldás kivitelezhetetlen lett volna, így inkább az objektíveket alakították át úgy, hogy a tubus valamilyen irányba elmozgathatóvá vált. Attól függően, hogy a képsíkot a fősíktól párhuzamosan toljuk el vagy valamilyen szögben, shift vagy tilt hatást kaphatunk.

Shift nélkül

Shiftelve

Digitális perspektívakorrekcióval

A shift objektíveknek van még egy nagyon kellemes tulajdonsága: mivel a felvételi síkunk párhuzamos marad a témával, ezért használhatunk nagyobb rekeszt is. (Bővebben lásd még: Scheimpflug-tétel.)

Tavaly nyár végén a Fényérték team és a Nikon Magyarország jóvoltában járt a kezemben egy Nikon D3, aminek a végén egy Nikkor 24mm F/3,5 lógott és annyira tetszett az objektív használhatósága, hogy szinte fintorogva néztem utána a Sigma 10-20-asomra. Tudtam, hogy a Pentax is gyártott ilyen objektívet (két etapban: 1975 és 1977, valamint 1977 és 2004 között), ám mondanom sem kell, hogy ez az üveg fehér holló kategóriába tartozik, főleg kis hazánkban.

A 28mm-es gyújtótávolság APS-C-n nem tartozik a kimondottan nagylátószögű objektívek közé, így részletek fényképezésére alkalmazható leginkább, ám 35mm-es vázra csavarva nagyon szépen használható. A rálátás megtartása miatt a shift objektíveket a tárgyfotósok is szeretik, hiszen hagyományos eszközökkel egy asztalt csak úgy lehetne helyesen lefényképezni, hogy a lapjára nincs rálátásunk, különben a lábak lefelé összefutnak. Az alábbiakban szeretnék egy ábrát bemutatni, amit a Facebookos Pajtások már bizonyára ismernek, hiszen pár hete ott már közzétettem: ez a különböző gyújtótávolságok által eredményezett képkivágásokat hivatott érzékeltetni (torzítások nélkül, közelítő értékekkel számolva).

A Pentax K 28mm F/3,5 Shift a K-szériát erősíti: építése az M-sorozathoz hasonló (csupa fém, csupa üveg), ám a blende szabadon jár, így kézzel rekeszelve fénymérés mellett használhatjuk Av módban is. Az objektív természetesen nagyobb, mint egy átlagos 28mm-es fix, hiszen a shift mechanika miatt a képszéleken is kielégítő minőséget kell nyújtson. Emiatt természetesen megfelelően nagy méretű üvegek is kerültek a lencserendszerbe, így elérve a tekintélyes 611 g-os súlyt.

A tubuson számtalan gyűrűt találunk, így elsőre a kezelését meg kell szokni, pár óra után viszont már csukottszemes mutatvánnyá fejleszthető. A bajonettől indulva először egy recézett kis gyűrűt találunk, ami az objektív saját tengelye körüli elforgatásáért felelős. Az elforgatást bármilyen állásban elvégezhetjük és 30 fokonként rögzül. Az objektíven található egy piros és egy zöld pötty, ezek találkozásánál van "egyenesben" az objektív (ennél az üvegnél nehéz az irányokról bármilyen objektív képet adni), vagyis ekkor kerül vissza a kiinduló helyzetbe (ilyenkor felfelé indul el a shiftelés). Aki kevésbé rendelkezik kis fantáziával, annak az - egyébként kimondottan szűkszavú - használati utasítás besegít: az objektív elforgatásával remek kis panorámákat állíthatunk elő, hiszen az optika az érzékelő körül forog el, vagyis a képeket csak egymás mellé / alá / fölé kell dobálnunk és máris kész egy panoráma. Próbálkozásaim alapján az egyetlen előfeltétel, hogy tökéletesen párhuzamosak legyünk a témával.

A következő gyűrű a shift mechanikát működteti, 0 és 11mm között 1mm-enként. A 11mm nagyon kevésnek hangozhat, de valójában sok, főleg, ha van egy kis távolság a téma és az objektív között - és ez még pluszban megtolható a Pentax K-7 és K-5 kompozíció módosításának +1mm-ével is.

A következő gyűrű a fókuszgyűrű, amely kellemes határozottsággal csavarható nagyjából 170 fokon keresztül a 30 cm-es közelpont és végtelen között. Digitális vázakon nagy előny a LiveView, rendkívül finoman be lehet lőni vele az élességet. Élességállításkor a tubus egyébként nagyjából fél centit nő, de szerencsére nem forog el.

Az objektív blende-előválasztós rendszerben működik, ami szerintem a manuálisan rekeszelhető objektívek létező legjobb konstrukciója: a távolabbi gyűrűvel először be kell állítani a felvételkor kívánatos rekeszértéket, majd a komponálás és élességállítás után a közelebbi gyűrűt egyszerűen csak el kell tekerni koppanásig: az előválasztó gyűrűn beállított értéknél fog megállni. Ez azért nagyon praktikus, mert F/3,5-ös rekesznyílásnál relatíve sok fény érkezik a keresőbe, megkönnyítve a fókuszálást, ám ez a fény pánikszerűen csökken szűkebb rekeszeknél. A blendét egyébként F/32-ig szűkíthetjük (F/4 után fél fényértékenként), az ésszerű határ megfigyeléseim szerint F/16-nál van.

Van még egy gyűrűnk: ez a beépített három szűrőt működteti, amelyek Y48 (sárga), skylight (nagyjából semleges) és O56 (narancs), amelyek a fekete-fehér filmre történő fényképezésnél nyújtanak többé-kevésbé drámai hatást. A polár- és egyéb szűrők barátai azonban ne essen kétségbe, a frontlencse körül (élve a már korábban megmosolygott szóferdülettel) 77mm-es menet kanyarog.

Az objektívet szállítás közben a frontlencse elé cuppantható fém kupak koronázza meg, amely szerénytelenül nagy betűkkel hirdeti az Asahi családhoz való tartozását.

Az alábbi igen szerény kivitelű videón (egykezes felvétel) szeretném bemutatni, hogy pontosan hogyan is kell elképzelni a fentieket. (YouTube-on HD minőségben is...)

A képminőséget nem érheti panasz, a Pentax mindig értett a fix objektívekhez. Két dologra azonban figyelmes lettem: érzékelhető közepes erősségű hordó torzítás és teljesen kitolt shift állásban némileg korrigálni kell a fókuszt. A kereső egyébként kitolt állásokban a vignettálás miatt sötétedik, ami befolyásolja a fénymérést is: érdekes módon felfelé tolva aláexponál, lefelé tolva pedig túlexponál (fényes nappal volt már, hogy lefelé tolva a -5 Fé korrekció sem volt elég neki). Az a bizonyos "sweet spot" normál állásban F/5,6-nál van, bár teljesen nyitva is használható a képmező közepe (a szélek ekkor viszont használhatatlanok), teljesen shiftelt állapotban pedig F/8 és F/11 között. Shiftelésnél egyébként mindenképpen érdemes a normál kívánatos állapothoz képest legalább 2 blendével szűkebbre rekeszelni. A teljesség kedvéért alább készítettem egy rekeszsort alaphelyzetben és teljesen shiftelve. Valaki azt írta a neten, hogy ez az objektív csak akkor ad éles képet, ha végtelenbe fókuszálunk, így én most 30 centire fókuszáltam, hogy ezt a butaságot megdöntsem. A képek 100%-os kivágások, módosítás, élesítés nélkül, RAW-ból konvertálva. A képek kattintással nyílnak meg teljes méretben!

Teljes képkivágás

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, alaphelyzet, F/3,5, képmező közepe

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, alaphelyzet, F/3,5, képmező széle

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, alaphelyzet, F/4, képmező közepe

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, alaphelyzet, F/4, képmező széle

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, alaphelyzet, F/5,6, képmező közepe

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, alaphelyzet, F/5,6, képmező széle

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, alaphelyzet, F/8, képmező közepe

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, alaphelyzet, F/8, képmező széle

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, alaphelyzet, F/11, képmező közepe

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, alaphelyzet, F/11, képmező széle

Teljes képkivágás shiftelve (-11mm)

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, shiftelve, F/3,5, képmező közepe

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, shiftelve, F/3,5, képmező széle

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, shiftelve, F/4, képmező közepe

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, shiftelve, F/4, képmező széle

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, shiftelve, F/5,6, képmező közepe

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, shiftelve, F/5,6, képmező széle

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, shiftelve, F/8, képmező közepe

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, shiftelve, F/8, képmező széle

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, shiftelve, F/11, képmező közepe

800x600 pixeles kivágás a 100%-os nézetből, shiftelve, F/11, képmező széle

Kromatikus aberráció kis mértékben, de jelen van shiftelt állapotban a széleken, de szerencsére csak extrém körülmények között csalogatható elő. A bokeh nagylátószögnél nem igazán tényező, ahogy jelen esetben sem. Se nem krémes, se nem markáns, de azért jelen van. A kép F/3,5-ös állásban készült 30 cm-es közelpontnál.

Mindent összevetve az SMC Pentax K 28mm F/3,5 Shift egy brilliánsan szerkesztett, tank-építésű műszaki objektív, amely képminőségével sem hazudtolja meg a gyártója hírnevét. Árát tekintve teljesen vegyes a körkép, az eBay-en általában 120-150.000 Ft környékén vadászható, használt piacon pedig bármennyitől bármeddig terjedhet az ára. Canonos fórumokban is elismerően nyilatkoztak az objektívről, hiszen a konkurencia vázainak bázistávolsága nagyobb, mint a Pentaxé, így probléma nélkül használható adapterrel - arról nem is beszélve, hogy a Canon / Nikon shift objektívek árai három-, ötszörös szorzóval számolandók.

 PIHE, fotó témakörben


  fotó     fotóblog     pentax     sufniteszt    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

Zsákai Péter

érdekes ez az objektív! a cikk élvezetes stílusban mutatja be (ismét). szép fényeket, jó fotókat hozzá!

 2      

Neo19

Csak gratulálni tudok! Nagyon jó írás, és gratulálok a lencséhez is. Sok szép képet vele:)

 3      

Tudjukki

Élőben is tetszett, a cikk "csak" megerősítette a benyomásaimat:)

 4      

Jóni

Végre új sufniteszt cikk! :)
A munkában való használatnál (ingatlan- és tárgyfotók) a "csukottszemes mutatvány" mit jelent? Percekig való tekergetést vagy rutinszerű pár másodperces beállítást?
Egy tilt- vagy sift adapter mennyire állná meg a helyét? Sufni (hobbi - halandó) szinten mennyire adhat elfogadható minőséget, vagy marad a szoftveres siftelés? Ha jól emlékszem egy orosz gyártótól az ebay-en cca 20 e Ft körül beszerezhető az adapter. Valamelyik blogtárs emlékeim szerint pár éve tiltes fotókkal szórakoztatta a nagyérdeműt, azaz minket :) a Gellért tér környékéről. Bár az talán kf Biometar 80-as objektív volt + adapter, ami kicsit erős lenne beltérre.
Köszönet a lépcsőházi posztért! Inspiráló volt!

 5      

Pihe

Köszönöm szépen a hozzászólásokat. :o)

@Jóni: pár nap után néhány másodperces műveletté szelidíthető a mutatvány, amint megszoktad azt, hogy 1. állvány beállítása, 2. vízszintezés, 3. shift gyűrű megfelelő irányba való elfordítása, 4. shift gyűrű megfelelő mértékig való tekerése, 5. rekeszgyűrű elforgatása F/3,5-ig, 6. komponálás keresőben, 7. fókuszálás, 8. rekeszelés az előválasztóval, 9. rekeszelés ténylegesen, 10. katt! :o)

Te szerintem Timber képeire emlékszel (aki egyébként némi Nikonos eltévelyedés után egy K-r-rel ismét a Pentaxos vonalat erősíti):

http://www.flickr.com/photos/timbah/sets/72157608356944928/

Soha nem járt nálam ilyen adapter, de a leírás alapján azt mondanám, hogy a tilt effekten kívül semmire sem jó (nyilván önmagában már ez is elég hatás). A probléma a tilt hatással az, hogy relatíve magas nézőpontot kell választani a megfelelő eredmény eléréséért. Shiftelésre, vagy épületfotóra ilyen adatper egyáltalán nem jó, hiszen az objektív effektív átmérőjének az eltoláshoz nagyobbnak kell lennie annál, mint a gyutáv + fényerő párossal normál esetben.

A lépcsőházi posztok nem értek véget, csak pihennek egy kicsit, amíg én dolgozom. :o)