PUKK!

Az évindító blogpostom címe kicsit utalás az Óév utolsó napjára, pezsgősüveg-petárda-földrengés tekintetében, de tulajdonképpen pöttyet borús előreutalás az előttünk álló év webes tendenciáira is. Ha akarnám, se tudnám véka alá rejteni a web2.0-vel szemben érzett csipetnyi szkepticizmusomat, annak ellenére, hogy aktív részese vagyok: véleményem szerint a valós közösség által elfogadott normák még nincsenek felkészülve (-ítve) arra, hogy a ma embere átlépjen a virtualitás kapuján. Elmondom pontosan, hogy mire gondolok.

Eltekintve néhány, az internetet jellemezni igyekvő - inkább az emocionális megközelítéstől induló - elképzeléstől, amelyek szerint ez az egész kizárólagosan az emberi elme szemüvegének lencsecseréje folytán következhetett be, a világháló az utóbbi egy-két évben teljes egészében átformálódott. Kathy Sierra például december elején szintén erről bloggolt, csak kicsit másfajta aspektusból próbált rámutatni az általam a továbbiakban megfogalmazni kívánt társadalmilag nyilvánvalóan szükségszerű tényre, hogy a web természetének megváltozása egyben a 21. századi embertömeg megosztottságát jelenti: ez egy pont, amikor az egyénnek el kell döntenie, hogy a 20. századot vagy 21. századot képviseli.

Nagyon velős történeti visszatekintést kell megejtenem a korrektség és nem csekély mértékben az érthetőség kedvéért. Nagyjából 1995 és 2001 között élte virágkorát a web 1.0, közismertebb nevén a dotcom-korszak. E kor - egy gazdasági spekulációra épülő lufit fújva - az internet első felvirágzásának gazdasági lehetőségeit próbálta maximalizálni: egymás után jelentek meg a különböző internet-alapú, a nyugati tőzsdékre épülő cégek, a dotcom-ok. Alapvetően három nagyobb technológiai halmazt igyekeztek körülhatárolni: internetes és hálózati infrastruktúrák, internetes eszközök és internet-központú fogyasztói honlapok. Tekintve, hogy az amerikai kereskedelmi kamara egy tanulmányában kimutatta, hogy az interneten történő forgalom minden századik napon duplázódik és így 2002-re az internetes kereskedelem egy 300.000.000.000 dolláros szektorrá növi ki magát, eszközellátottságban pedig végeredményben egy számítógépre volt a versenybe való bekapcsolódáshoz szükség, a harmadik halmaz erősen elhatárolódni látszott az első kettőtől, rengeteg embert bevonva az internetes kereskedelembe, tartalomszolgáltatásba. Ez a tanulmány volt az a spekuláció, amire tízezrek alapozták a jövőjüket és amely spekuláció az emberi tényező elutasításával bukott meg.

A dotcom-lufi gazdasági, társadalmi és technológiai hatásmechnanizmusok együttállása miatt növekedhetett, terebélyesedhetett... és pukkanhatott ki, ahogy a lufik általában, amikor túlfújják őket. A dotcom cégek nagyrésze még a korszak virágzása alatt tönkrement az óriások árnyékában, amelyek igyekeztek saját területükön monopolhelyzetbe kerülni, és végül ez vezetett a hanyatláshoz. A NASDAQ példátlan szárnyalása alig két év alatt zuhanórepülésbe csapott át: a pohár betelt, a rendszer összeomlott. Csak néhány, ismerős nevet említek: Amazon, CDNow, eBay, eToys, Freeinternet.com, Google, PayPal, Priceline.com, Yahoo - ezek nagyrésze a felvásárlásokkal tudták csak túlélni a korszak bukását.

A dotcom-korszak 6-7 éve alatt a webes technológia is rengeteget fejlődött: 1995-ben, amikor elkezdtem ismerkedni a honlapok működésével még jobbára csak fapados szövegszerkesztők álltak rendelkezésre a webes tartalom létrehozására, a szabványosítás mára pedig odáig juttatta a szoftverfejlesztést, hogy a honlapok elkészítését alapszinten gyerekjátékká szelidítve a közemberek kezébe adja. Ez azt eredményezte, hogy a webes szolgáltatások átalakultak: mára a webes kereskedelem konszolidálódott és inkább a társadalmi kötelékek erősítésére, a szakadékok áthidalására, kapcsolattartásra használják (-juk) a webtartalmak elkészítését.

Ahogy arról webisztánban is számot adtak, Keith Teare írása nyomán tanui lehetünk a web eldombosodásának. Ez azt jelenti, hogy az ugrópontoknak használt portálok ("hegyek") látogatásával keltett "internetezés" élménye ("érzete") ezek kikerülésével és az internetes közösségek ("völgyek") egymáshoz csatolásával növekedik tovább. E dombosodás a dotcom-korszak utóéletének teljes végét ugyan nem jelenti, de az újabb lufi fújásának folyamatát jelentősen lelassítja, ugyanakkor helyet ad mindenkinek, aki a weben találja meg az önkifejezés eszközét. Csak pár példa: a community-builder (Myspace, Passado, iWiW, Digg, új Netscape) és a médiaközpontú (YouTube, flickr és blogok, vlogok és podcast-ok milliói) honlapok egymás után nőnek ki a földből, egyelőre rendületlen sikerrel - mögöttük olyan új technológiákkal vagy már gyakorlatban bizonyított technológiák együtthatóival, amelyek a fejlesztőket is fejlődésre készteti. Előtérbe kerül a személy, háttérbe szorul a szolgáltatás, amely a felhasználó önkifejezésének eszközévé alacsonyodik. Ennek egyértelmű csúcspontja 2006 volt, amikor az év embere Mi voltunk.

Ez kizárólag saját meglátás, de szerintem a web jövőbeni arcait nem kizárólag technológiai gátak áttörése fogja formálni, mint ahogy sokan gondolják például a dombosodás köpönyegébe bújtatott szemantikus web kapcsán, hanem a társadalom informatikai írástudásának, vagy legalábbis viszonyulásának megváltozása: innentől nem a technológia szabja meg az egyén korlátait, hanem fordítva: az informatikai társadalom húzza maga után a technológiát és készteti azt folyamatos megújulásra.

Kétségtelen, hogy lesz újabb lufi: a web2.0 lufija. Ahogy a bevezetőben is írtam, az embertömegnek el kell döntenie, hogy melyik ideológiát követi, ez pedig súlyos erkölcsi, morális válságba csaphat át bizonyos feszültségi szint elérése után, főként egy olyan anyagi világban, ahol a tetteink és személyiségünk a saját virtuális képünk, illetve a bennünket körülvevő community alapján ítéltetnek meg - gondoljunk itt csak arra, hogy egyre több cég engedi be humán erőforrással kapcsolatos döntéshozatalába a community builder honlapokon található információkat. A web2.0 most még a valóságos élet pillanatainak megosztásáról szól, később ez válhat a valóságos életté. A web elkezdi presszionálni az egyént, a virtuális tér egyre inkább hat valóságosan a közösség életére, miközben a valóságos emberi kapcsolatok megmerevednek és szétszakadnak online és offline kapcsolatokra vagy a szolgáltatások (szolgáltatók) megszünésével a közösség felbomlik - holott az eredeti elképzelés pontosan ennek ellenkezője. Amíg a dotcom-korszak a gazdasági válság újkori változata volt, addig a web2.0 az egyén és a közösség válsága lehet. Ugyanakkor elvitathatatlan tény, hogy a web fejlődése csak az új válságokon keresztül értelmezhető újra.

Véleményem tehát, hogy a web2.0 kifejezés - visszakapcsolódva Kathy Sierra fejtegéséhez a "buzzword vagy zsargon" kérdéséhez az új web vetületében - elvonatkoztatva a hagyományos értelmezéstől, egyszerre zsargon és buzzword: zsargon, amit a kezdetektől fogva értünk és használunk vagy nem értünk, de valamilyen véleményt alkotunk róla (mint ahogy talán most én is teszem) - és buzzword, aminek figyelmeztetnie kell mindenkit: a dotcom-éra bukásának tanulságait le kell vonni és szem előtt kell tartani a web új arcainak megrajzolásakor, ügyelve a mértékletes vonásokra.

 PIHE, technológia témakörben

MegosztásOldal teteje

« bye bye, 2006
újévi mütyűrök »

progtech     web     webdesign    

 

HOZZÁSZÓLÁSOK