Pénteken negyedjére tértem vissza az utoljára fotózott lakásba. Beltéri munkára ugyanis a borongós, felhők által szűrt, hideg, diffúz fényt kedvelem, ekkor nincsenek árnyékok, fénycsíkok erre-arra és nem kell folyamatosan plusz egy dologra figyelni (arról nem is beszélve, hogy a helyes expozíció beállítása is sokkal könnyebb) - első fotózást pont e fények hiánya, az utolsó, pénteki jelenést pedig ezek megléte tette tönkre: ekkor ugyanis videózni tértem vissza. Szerencsére előzetesen jó párszor elmagyaráztam a megrendelőnek, hogy első videózásom lesz, így ne számítson kiugró munkára, arról pedig mélyen hallgattam, hogy magát a fényképezőgépemet se ismerem még ennyire ilyen tekintetben.

A dolog tanulsága, hogy rengeteget kell gyakorolni ahhoz, hogy az ember elvállaljon egy videós megbízást, hihetetlenül más tésztát tálalnak a moziban - amíg állóképnél az ember megkeresi a megfelelő helyet, szépen leszúrja az állványát, beállít a vázon ezt-azt, esetleg elhelyezi a vakukat és feltárcsázza a megfelelő teljesítményt, addig itt bizony folyamatosan arra kell figyelni, hogy honnan hová mozgok és előre kell gondolni arra is, hogy milyen logikával filmez az ember, az adott klipet mi fogja követni, és a többi. Ezek persze csak leírva tűnnek nagy okosságoknak, ott a helyszínen minden előzetes elgondolást nélkülöztem (na jó, azért nem teljesen). Az egész nagyszerű indok volt arra is, hogy előkaparjam a vágóprogramot és felelevenítsem ezirányú ismereteimet, ha már valamiféle papírom is van a témában - gyorsan elmondom, hogy nem ment könnyen. Egyrészt én Adobe Premiere-t tanultam és nagyon gyorsan szembesültem azzal, hogy a Final Cut Pro cseppet más logika szerint épül fel, másrészt a Premiere-es tudásom is igencsak megfakult az évek során.

Maga a gép jól teljesített: egyetlen egyszer kellett csak tartani egy pár perces pihenőt, fél óra intenzív munka után megjelent az érzékelő melegedésére figyelmeztető hőmérő-ikon. Arra azonban csak otthon jöttem rá, hogy a bevezetőben említett borongós idő miatt bizony a nagyon durva korrekció miatt a képalkotásba kegyetlenül bezavar a zajosodás is, ez pedig eléggé visszaveti az amúgy sem fényes produktum élvezhetőségi szintjét (ezt fényerős objektívvel persze kordában lehet tartani, de a 10mm-es objektívem F/4-ről indul). Így arra jutottam, hogy sokat fogok gyakorolni, ám nem sokperces filmek keretein belül, csak kis mozgóképes anzikszok formájában - így járt ez a mai reggel is.