A régi motoros Pajtások még emlékezhetnek arra az egy-két, még történelem előtti alkalomra, amikor szóba hoztam, "majd lesznek képek filmen" - ez a bejegyzés most az utóbbi pár hónap képanyagának pótlásáról fog szólni. Szerdán előhívódott az első tekercs Ilford Delta, amelyet ma délelőtt több órás bíbelődés árán bescanneltem (a több órát az magyarázza, hogy nem apróztam el a képméreteket, így a kereken 35 megapixeles, 300 DPI-s állományokba tuszkoltam a pár jól sikerült fotót), így most némi jelenidős mesével megfejelve le is vonnám a tanulságot.

2009. április 30.: a kapuőrök, csapó kettő -- A Nemzeti Sírkertben találkozom Takocával, aki pár kép erejéig kölcsönadja a Pentax DA 10-17-es halszemét kipróbálásra. Azt hallottam, hogy 17mm-en teljes Leica kört rajzol, de szerettem volna megnézni, hogy mit kezd a 10mm-es állásban. Mivel az objektív beépített napellenzővel rendelkezik, ezért kifejezetten kreatívan vignettál. Íme.



Pár perccel előtte készítettem egy szimpla fasoros képet is, mert ilyenem még nem volt. A kép Pentax FA 50mm F/1,4-es objektívvel készült, gondolom valami kényelmesen szűk rekeszen (F/8 vagy F/11).



2009. június 21.: esik, de fényképezhetőn -- Ugrottunk majdnem egy egész hónapot előre az időben. A szabadságom első hetét töltöm, a szakadó eső pár percre eláll és én pedig kirohanok fotózni. Most szeretnék egy bejelentést tenni. Ha bárki azt olvasná tőlem ezentúl vagy csak szimplán úgy látna makrózni, hogy nem használok állványt, nyugodtan csapkodjon fejbe nehéz, tompa tárgyakkal. A tíz expóból nagyjából kettő lett használható, az összes többi vagy bemozdult, vagy a fókusz mászott el. A fotók Sigma 105mm F/2,8 EX Macro-val készültek: az első kép talán ismerős lesz, a második képen pedig szépen megfigyelhető az objektív jellegzetes hatszögletű bokeh-ja, amelyet a lamellák tesznek ilyenné (ezt egyesek kevésbé tartják esztétikusnak, mint a kerek bokeh-t - akinek nem tetszik, csukja be a szemét :o)). Szóval makrózni csak állvánnyal szabad és talán csak színes filmmel, én egyszerűen azt érzem, hogy nem tudtam visszaadni azt fekete-fehérben, amit szerettem volna. De ez lehet, hogy inkább az én hibám.



2009. június 29.: vízállásjelentés a Parlamentnél -- minimálisan fotóztam és ez nem csak a minimálra vonatkozik. Egyetlen szót érdemlő képem alább, természetesen Parlamentes, mert mint tudjuk, én még soha nem fotóztam Országházat Budapesten. :o)



2009. június 30. -- erről nem készült külön bejegyzés, de kikerekeztem Szentendrére. Az ötletet a bátyám adta, aki még tavasszal ejtette el azt a félmondatot, miszerint "kimentünk a gyerekekkel Szentendrére biciklizni". A két gyerkőc (8 és 10 évesek) korából úgy indultam ki, hogy akkor ez nekem is menni fog, utána is kérdeztem, és kiderült, hogy a Margit-hídtól majdnem egyenesen vezet ki bicikliút a Duna mellett. De végül durván elszámítottam magam. Egyrészt a bátyám úgy értette, hogy "kocsival kimentünk Szentendrére és ott a gyerekekkel bicikliztünk", másrészt csak akkor tűnt fel a bicikliút hiánya, amikor hirtelen a Dunától vizes lett a kerekem. Persze megoldottam máshogy, de azért nem mosolyogtam a végére, a budakalászi bicikliút már pár száz méter után ugyanis valami egészen brutális urológiai vizsgálatra emlékeztetett (körülbelül 20 centinként bukkanó), amelynek eredménye az lett, hogy a kerekezés után majdnem egy egész hétig ismét produkáltam a pornós-üdvöske lábtartást. Másfél óra alatt értem Szentendrére, ahol az üres város fogad: aki él és mozog a vizet lapátolja ki a házából. Elszomorító látvány volt, nem is nagyon volt kedvem fényképezni, más nyomorát és baját főleg nem, így csak a séta maradt. Mindkét kép Tamron 70-200mm F/2,8-al készült.



Jövő héten befejezem a második tekercset, így még lesz egy hasonló bejegyzés, ugyan rövidebb, de sokkal több, minőségibb fotóval. Köszönöm az olvasást és a nézelődést, azért remélem ezek a képek is tetszenek valamennyire. Stay cool. :o) És a tanulság: bármennyire is béna vagyok, de a film akkor is leírhatatlan életérzés a mindennapi digizés mellett!