KI VAN MIND A KÉT KEREKEM

Azok az olvasó Pajtások, akik néha benéznek és lazán átugorják a nem fotó jellegű bejegyzéseket, most teljes lelki nyugalommal lapozzanak egy másik weboldalra. (Vicceltem, exkluzív képanyag következik a Pentax K7-ről. :o))
A pontos megjelölés azt hiszem a "newbie" (újonc) lenne, bár már egyszer-kétszer voltam ebben a moziban, de a filmet szó szerint még az előző évezredben pörgették. Legyen a megjelölés tehát "rookie", avagy kezdő. Ez vagyok én a budapesti nagy forgalomban, két kerékkel kevesebbel (hogy elmeállapotomat is kapcsolatba hozzam: egyszer fent, egyszer lent). Mint arról féléves rendszerűséggel számot adok, nagyon régen elegem lett a sok autósból, akik a gyalogosokat szidják, a sok gyalogosból, akik az autósokat szidják és a sok autósból, akik az autósokat szidják (azokról a gyalogosokról nem is beszélve, akik a gyalogosokat szidják). Így se, úgy se túl jó. Az utóbbi egy évben szinte pirosbetűs ünnepnapnak számított, ha autóval mentem dolgozni, inkább elviseltem a békávé utazóközönségét, az összes tolakodó tizenévestől a mindenkinél jobban tolakodó nyugdíjasokig, meg az ember arcába bámuló, egészséges szintet méterekről sem elérő szájszagú és kipárolgású békávé-alkalmazottakat. Egy év alatt az ember könnyen elveszíti a lába alól a talajt, ha reggel-este ugyanaz a látvány kíséri otthonról munkába és fordítva. Váltottam: ma volt az első nap, hogy a forgalom egy új kasztjába léptem, végigjárva az autós-gyalogos ranglétrát és ezzel szinte minden helyet betöltve az utcai tornasorban (igaz, taxis és galamb még nem voltam) lettem biciklis. Voltak olyan emlékeim, hogy a biciklis az az egyén, aki mindig a legrosszabb helyen van, pedig ez nem igaz. Biciklis szemmel mindig az autós és a gyalogos van rossz helyen (kis átfedésekkel és csúsztatásokkal a taxis és a galamb is ebbe a körbe tartozik). Arról nem is beszélve, hogy most már abba a csoportba tartozom, ahol a biciklisek szidják a bicikliseket.

Munkába menet nagyon élveztem a dolgot. A Moszkva tértől egy kilóméterre lévő otthonomtól 13 egész perc alatt sikerült eljutni úgy a Jászai Mari térre (kereken 5.5 km), hogy senkinek sem esett baja. Visszafelé persze már nem volt ilyen vicces a játék, tudniillik jól beesteledett és a forgalom is csúnyán megindult, így konkrétan a Margit-híd / Margit körút / Moszkva tér szakaszt egy kamikáze videójátékhoz tudnám hasonlítani, ahol nem csak akkor kapsz bónuszpontot, ha egyetlen úttesten random módon átkolbászoló gyalogost sem kaszálsz el és viszel haza megmutatni, hanem akkor is, ha egyetlen autós sem akar Téged hazavinni megmutatni. Így a hazafelé utat, hegynek fölfelé közel fél óra alatt sikerült megtenni. Hozzáteszem: tömegközlekedéssel ugyanez a táv ugyanennyi időt vesz igénybe, csak két helyen ácsorogni is kell, a leülés teljes reményétől megfosztva.

Felszerelés. A biciklit már pár hete szokom, az elején furcsa volt, hogy tekerni kell a pedált és nem nyomni, valamint a két sebváltó is kellően megviccelt (csak jelzem, hogy akkor ültem utoljára biciklin, amikor három egész sebesség volt a legtöbb, ezt főként a terepen lehetett beállítani, értsd: lejtőn lefelé csipatörlő-, egyenes terepen unottan bambuló-, emelkedőn fölfelé diszkréten orrvérző-fokozatok). Az első, alig húsz perces próbakör után úgy éreztem magam, mintha egy melegpornó üdvöskéjeként egy hetekig tartó felvételen csúnyán megaláztak volna, a kisiskolások pedig a lábtartásom alapján tanulhatták volna az "O" betűt. Ma sikerült beszereznem hozzá még három elemi kiegészítőt (nagyon nagy köszönet Sanyinak, Julcsi öccsének), egy egyéb célokra is kitűnően felhasználható zárat, egy sisakot a fejemre (amiből külön kellett naaaagy méretet rendelni, bár Gabesz felhomályosított a héten, hogy sisakpróbálás előtt nem ártana levenni a fejtetőmre szomorodott napszemüveget, amit hanyag eleganciával hordok ott éjjel-nappal, hóban-napsütésben), valamint egy maszkot. A maszk azért kifejezetten vicces, mert elvileg véd attól, hogy nehogy belélegezz valami csúnyát (rendőrautó, ilyesmi), de ezt olyan hatásfokkal teszi, hogy semmit nem tudsz vele belélegezni: egy kegyetlenebb emelkedőn egyszerre adod ki vele Luke Skywalkert és Darth Vadert, rosszabb esetben Leia hercegnőt. Egyébként már önmagában is komoly látvány az ember így, de a már említett napszemüveggel egyenesen mehetünk a Kossuth térre, ekkor a már szintén emlegetett multifunkciós zárat a fejünk felett lengetve.

Szóval vicces dolog a városi biciklizés. Egyrészt bejön, mert egészséges dolog a szmogban átkerekezni, másrészt a környezeti tényezők miatt némileg fenntartással kezelhető az élvezhetőségi szint pontos megállapítása - nyilván ez a Margit-híd lezárásával el fog érni egy csúcspontot. Nyeregbe, Pajtások, nyeregbe! :o)

 PIHE, minden más témakörben

MegosztásOldal teteje

« blogtalálkozó: a piszkos részletek...
prágai fotóblog »

budapest    

 

HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

Takoca

LOL! úgy érzem elég jó formában vagy ma írás tekintetében is!
Remélem kitarta lelkesedés!

 2      

Pihe

Köszi :o) Az az igazság, hogy iszonyat fáradt pillanatban írtam, már félig elmentem aludni, de nem jött álom a szememre, így született a bejegyzés. :o)

 3      

Pihe

(A Parlamentbe nem hoztad a Tokinát?)

 4      

Indig Laci

Hát megkell hagyni, bátór ventillátór vagy !
De a jó humorod (tetszik az írás) átsegit majd ezen korszakodon amig "két kereked hiányzik".Amúgy is legkésőbb szeptemberig tart és ne feledd "Türelem a hosszú élet ritka" :)

 5      

rivera

Jo iras, a bicajozas talan a legjobb megoldas BP-n. Most Nemetorszag bicikli fovarosaban vagyok (Münster), ez egy 300 ezres kisvaros de naponta tobben tekernek mint amennyien BP-n a Critical Mass-en szoktak lenni :) Nincs is dugo soha.

 6      

tmt

Na igen, én is folyamatosan anyázkodom a BKV-n, a járdán, mert szolíd, vidéki városi lélekkel igen nehéz elviselni néha ezt a fajta kasztosodást (autós/biciklis/gyalogos), kakaskodást meg akarnokságot (nyugdíjas mammer az ajtóba beállva - legyen az busz, vagy metró, villamos, mindegy az), nameg a hajlékonyak által aurálisan befoglalt fél villamoskocsikat, illetve a marhajóbuliba/buliból tartó járművön dohányzó, pezsgőt szétlocsoló ifjatagok tömkelegét :D

Amúgy ez talán korrekt fotósorozat témája is lehetne, tegnap csak az tartott vissza, hogy lekapjam a 6-os villamoson cigiző kiccsákót, hogy sokan voltak vele, és nem akartam kockáztatni az apparát testi épségét :/

 7      

Gabesz

Hehhehh...
Szépen leírtad a gyötrelmes bicajozás definícióját!:D:D
Mondjuk, én nem emiatt nem cangázom..
A napszemüveggel pedig tökéletesen igazam volt ugye??:D

 8      

Pihe

Köszönöm szépen, srácok!

Rivera: többször voltam német kisvárosokban, láttam, hogy a biciklis kultúra tökéletesen működik - itthon sajnos kevésbé, amíg kizárólag négy kerék volt alattam, addig én is a kevésbé rugalmas vezetők közé tartoztam. Mindent ki kell próbálni, hogy az ember teljes képet kapjon. :o)

tmt: azon a bizonyos "a hajlékonyak által aurálisan befoglalt fél villamoskocsikat" félmondaton potyogott a könnyem a nevetéstől. De igen, maximálisan így van. :o))

 9      

Ákos

Sajnos Budapesten még hiányzik az ehhez tartozó kultúra, így biciklizni nem mindig leányálom. Kedvenceim a bicikliúton sétáló gyalogosok, akikre ha rácsenget az ember, fel vannak háborodva. A másik kedvenceim a bicikliúton parkoló autósok. Oké, vannak bunkó biciklisek is.

Amúgy pont ma kaptam defektet, így 6km-t tolhattam a bringát hazáig. Egy élmény volt. :D Hiába volt nálam pumpa, kb. 100m hosszan tartott a nyomás a hátsóban. Szóval vicces volt.

Apropó, ma fogalmazódott meg bennem, hogy lehetne egyszer egy kerekezős találkozó. Konkrétan arra gondoltam, hogy délelőtt kitekerni Szentendrére ott jól elütni az időt, majd kora délután visszajönni és a Római parton megvacsorázni. Egyszer már megcsináltuk ezt volt kollégákkal és egészen jól sikerült.
Mivel több blogger kolléga is kerekezik (akikről tudok: JaMaN, Mefi, Hunor, Domshow), talán kivitelezhető lenne.

 10      

Pihe

Ákos: az ötlet szuper, maximálisan támogatom. Jön a jó idő, sokkal jobb egészségesen végigizzadni egy Szentendre-Budapest távot, mintha az árnyékban kortyolnánk a hideg sört a kánikulában. (Az utolsó mondatban ugye megvolt a cinizmus? :o)) Viccet félretéve örömmel csatlakoznék egy ilyen megmozduláshoz.

 11      

gbi

Nagyon jó volt a bejegyzés és szó szerint majdnem leestem a székről és a kollegáim nem értették miért fogom a hasm röhögés közben.
Én is gondoltam már a kerekezésre, de nekem Budakesziről az Árpád hid pesti hidfőjéig sok lenne idegileg. Már a Budakeszi-úton lefele gurulva megölnének a figyelmetlen autósok.
Megvan, közelebb kell költözni...:)

 12      

vinczepetya

Az írás ötös lett, jót röhögtem rajta, ami azt illeti, bátor dolog biciklizni a fővárosban, én tuti nem tenném, bár autózni sem szeretek a dugóban, ezért is szoktam hajnalba felmenni, és éjjel hazajönni ha dolgom van, így elkerülöm a stresszhelyzeteket...:)

 13      

peet

Jól írsz. A kerékpárutakkal vigyázz, némelyik veszélyesebb, mint az úttest. Én már ahol csak tehetem kimegyek az úttestre. Hiába mondják sokan az ellenkezőjét: Budapest igenis alkalmas a kerékpáros közlekedésre! Napi 40 km-t tekerek, át a városon és élvezem. Jó bringa, elszántság, gyakorlat és hátszél kérdése. :-)

 14      

Pihe

Köszönöm Peet a látogatást. :o) Én a napi 40 km-hez képest viszonylag szerény távot, 12 km-t tekerek, ennek nagyrészét normális kerékpárúton le is tudom (Szilágyi Erzsébet fasor - Fény utca - Bakfark Bálint - Kacsa utca - Rakpart - Margit híd), és igazából mázlistának tartom magam, mert a néhány úttesten való tekerésnél sem szereztem még olyan negatív élményeket, mint amikor néhol a CM blogon olvasok (leszorítások, ledudálások).