Figyelem! Történetünk szereplői nem kitalált alakok és bármilyen hasonlóság a valósággal egyáltalán nem a véletlen műve.

Adott történetünk főszereplője, ő lesz a raszkolnyikovi szenvedő én: nevezzük nemes egyszerűséggel Sz.-nek (becenevén: P.). Sz., miután a gazdasági válság őt nem érinti csak anyagilag, úgy határoz négy hónapnyi pénzelkülönítés után, hogy a forint-euró árfolyam pont kiegyensúlyozott (pff...) ahhoz, hogy megvásárolja a közel fél éve kinézett Tamron 70-200/2,8 objektívet - így Sz. elmegy a legközelebbi boltba a Deák térre, ahol az egyik nagy hálózat (M.) lerakata található. M. üzlete éppen akkor szűnt meg, de némi telefonálgatás után M. másik boltjában vállalják az objektív beszerzését. Kerek egy hét után Sz. boldogan átveszi, kifizeti az üveget az M. boltban. Sajnos a kicsomagolás már nem annyira örömteli, az objektív egyik lencsetagján egy hópehely-alakú karc található, és mint később kiderül, kedvenc márkájának vázán sajnos a téma mögé állít élességet. Mivel az M. boltban nem tudtak cserét biztosítani, M. azt ajánlja fel, hogy vigye el a hivatalos szervízbe, C.-hez. C. átveszi az objektívet, a helyszínen legfeljebb három hetet ígérnek a cserére, amelyet két nappal később telefonon keresztül szerencsesüti-módszerrel egy hétre finomítanak. Sz. nagyon örül és blogbejegyzést ír arról, hogy milyen rendes vele az említett, egyébként hírhedt C. Eltelik egy hónap és C. nem hívja Sz.-t. Sz. már kevésbé örül, ezért telefont ragad és azon keresztül követ el verbális erőszakot C.-n. C. megadja magát és telefonon történő egyeztetés során a pénzvisszafizetést ajánlja fel, mivel a Tamron már nem gyártja a szóbanforgó objektívet. Sz. gyanút fog, pedig szőke és ez köztudottan sokat visszavet rajta, ám ez a történet szempontjából se közel, se távol nem lényeges információ. Sz. gyanút fog, mint azt korábban említettem, ezért gyorsan ír egy szívhezszóló levelet a Tamron észak-amerikai vevőszolgálatának. Közbejön egy hétvége, hétfőn Sz. megjelenik M.-nél a kártalanítási igénnyel, kezében C. által adott szervíz munkalappal. M. elég furcsán fogadja a dolgot, lévén tőle folyamatosan tudnak rendelni ilyen objektívet, de átveszi a munkalapot és megbeszéli Sz.-szel, hogy esetleg le is lehet vásárolni az objektív árát. Mivel Sz. objektívet szeretne, ezért kitalálja, hogy bár sokkal drágább, de egy Sigma 70-200/2,8 EX DG HSM sem lenne adott esetben szörnyen rossz alternatíva. A Sigma hazai forgalmazója, H. vagy elérhetetlen, vagy nem akar foglalkozni a fogyasztókkal, de a lényeg, hogy két hét alatt sikerül kideríteni, hogy nem akarnak Sz. kedvenc márkájához való objektívet szállítani csupán Sz. kedvéért. Sz. egyre jobban belefásul a dologba és már a pokolba kívánja az ostoba ötletet, hogy lecseréli a penge 55-300/4-5,8-asát egy kályhacsőre. Közben az észak-amerikai vevőszolgálat visszaír, hogy a kérést továbbítja Japánnak. Ismét telnek a hetek, sem M., sem pedig Japán nem szolgál új információkkal, ezért Sz. úgy dönt, hogy egy előre megbeszélt szép napon mégis anyagi kártalanítást kér. Ezen ominózus szép nap előtt pár órával befut a Tamron magyarországi forgalmazójának (S.) levele, amelyben elnézést kérnek az incidensért, ugyanakkor cáfolják azt, hogy ők bármikor azt állították volna, hogy a Tamron nem gyártja az objektívet. S. természetesen nem is mondott ilyet, mert az C. volt - de ez megint lényegtelen, S. ugyanis pár napos átfutással megígéri a cseredarabot. Sz. gyorsan felhívja M.-et, hogy köszönjük, az objektív-dolog a megoldáshoz közelít. Közben kiderül, hogy az objektív még aznap elindulhat Magyarország felé a sógoroktól. Csütörtök délután S. és M. egyidejűleg jelzik, hogy az objektív megérkezett C.-hez, aki még pénteken sem bírt szólni Sz.-nek. Ma péntek van. C. ugyan azóta sem szólt, de Sz. boldogan vette át a hibátlan Tamron SP 70-200/2,8-as objektívét.

A tanulság: a szervíz (C.) esetenként rossz információt ad (hogy miért, azt mindenkinek a saját fantáziájára bízom), amely események lavináját indíthatja el adott esetben.

A történet főszereplője - Sz. -, azaz szerény személyem, ezúton szeretném megköszönni M.-nek, azaz a Bartók Béla úton található EZ Fotó / Megapixel bolt alkalmazottjának, Hermann Andreának, hogy több héten keresztül szinte minden nap segített közelebb kerülni a megoldáshoz, illetve S.-nek, azaz a Slach Kft alkalmazottjának, Zakar Viktornak a szervíz (továbbra is C.) noszogatását és az ügy folyamatos figyelését. Ők ketten dolgoztak a szervíz helyett, aki ült a babérjain és várta, hogy majd csak lesz valami.

Jövő hét elején lesz részletes teszt az objektívről. Szép hétvégét Mindenkinek!