EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

KELLETT EGY JÓ SLOGAN

Ha valaki azt mondta volna pénteken, hogy másnap vissza fogunk utazni az időben, valószínűleg vissza tudtam volna fogni magam, hogy gátlástalan hahotába ne kezdjek és sokkal inkább néztem volna egyszerűen idiótának az illetőt. Pedig a dolog tényleg így volt, laza tíz évet repültünk vissza, és csak messzire sem kellett menni, elég volt a III. kerületig a Kéklyukba, ahol aznap a Slogan állomásozott.
A koncertre Juhász Robi vendégei voltunk (köszönjük a meghívást, tanulságos este volt!), amelyre már itthon jó előre egy régi (elég nyolcvanas-évek feelingű) Slogan albummal alapoztunk - becsületünkre válljon, hogy négy egész számot sikerült abszolválnunk, de az is igaz, hogy csak váltakozó intenzitású hangerővel. A Slogan-t nem igazán tudnám besorolni semmilyen metál kategóriába... Robi a "hallgathatatlan komplex metál" jeligét akasztotta rá, amiből a komplex elég jól átjött. Mivel elsősorban fényképezni mentünk, ezért nagyjából számítani lehetett arra, hogy nem csak Julcsit, de magamat is óvnom kell majd az esetleges pogózásoktól, meg ugye gondoskodni kellett arról is, hogy el tudjunk vegyülni a környezetbe és ne úgy nézzünk ki, mint egy Aqua koncertre igyekvő Barbie és Ken páros. Ehhez természetesen a kapucnis pulcsi és a bakancs elenghetetlen kellékek, amelyeket nagyjából tíz éve nem sikerült felvenni (előkerültek a Ride the lightning és a Far beyond driven pulcsik is...). A Martensemmel együtt én is újjászülettem volna, ha nem konstatálom, hogy bizony a tíz év az tíz év, és az utolsó lyukakba a hasamtól már korántsem olyan vehemenciával tudom befűzni a fűzőt, mint azt anno tettem. A bejáratnál is körülbelül a 16 éves korosztály állt sorba, ami végül a másik - sejthetően discós - ajtóhoz állt sorba, így nagyjából nem bácsiztak és néniztek le minket a Kéklyukban.

A hangulat nagyon jó volt és közönség is volt bőven. Azt kicsit sajnálom, hogy az elején leginkább a fény hiányáról, mint meglétéről szólt a történet, és ez kicsit visszavetette fotózási szempontból az élvezhetőségi fokot (hogy számszerűleg érzékeltessem: ISO 1600 és F/2,8 mellett 1/8 másodpercet adott a fénymérő úgy, hogy csak egyetlen erős kék fény volt - természetesen ha éppen sikerült valamit kiexponálni, akkor is a fényviszonyok miatt az összes részlet elveszett a képen). Végül szóltam Robinak és egy szám erejéig felcsavarták kicsit a világítást, ami a szívemnek is felvillanyozást jelentett, bár az énekes srác mozgásához nagyjából 1/180-as záridő kellett volna. A dobossal mint mindig, most is gondom volt, ugyanis nem csak szinte teljes sötétben ült, de a színpad méretéből adódóan valaki mindig előtte ugrált. A hely fotósa, a Canonos kolléga úgy oldotta meg a szituációt, hogy szemérmetlenül agyonvakuzta a zenekart, nem tudom milyen sikerrel. Az alábbi képeknél mindenhol gond volt a helyes kivágás, mivel két darab fix obit vittem (FA 50/1,4 és EX 105/2,8). Mivel a 70-200/2,8 története még mindig nincs megoldva, ezért sajnos a zoom kiesett a használható körből.

Íme a képek, Pajtások. Nem lettek a legjobbak, most hirtelen ennyit sikerült kihozni a témából. Az utsó kép a kedvencem tegnap estéről, ezt a koncert elején Julcsiról lőttem.





































 PIHE, fotó témakörben


  fotó     fotóblog     fotótech     izé     koncertfotó    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

xt198

Hali!
Jó képek lettek.
Kék lyukhoz meg csak annyit, hogy helynek jó, lehet is élvezni a zenéket, de fotózni nagyon szar.
Sok tapasztalatom van azon a helyen, mivel partyfotós vagyok, és rengetegszer voltam már ott fotózni (dnb partykon), és mindent lehet mondani rá, csak azt nem hogy könnyű ott fotózni (azok a buzi lámpák mindig olyan helyen vannak, hogy belelóg a képbe/totál piros/kék lesz a kép).
Ennél már csak a Diesel Club DJ pultja roszabb (vagy nagylátóval mész be a DJ mellé közvetlen, vagy valami 200mm-es min f2.8as obival a tánctérről szembe a dj-vel tudod csinálni.
Na de hosszú lett a sírás :)
Grat a képekhez.

üdv. xt

 2      

Pihe

Szia XT! Köszönöm szépen a hozzászólást, titkon vártam a véleményed, Neked mégiscsak ez a foglalkozásod. Köszi a véleményt! Eddig a legrosszabb fényviszonyaim az Irish Cat Pub-ban voltak (négy egész darab spotlámpa), illetve a gödöllői Trafóban is inkább volt sötét mint világos. :o)

 3      

Takoca

Szerintem kihoztad a maximumot amit lehetett!

Julcsi kép meg überkirály!

 4      

Pihe

Köszönöm Takoca! :o)

 5      

e1

Végre! Végre tisztességes koncertfotók, nem valami kiégett, életlen, túlszaturált, bemozdulós, esetleg vakuval fotózott szar, amit utóbbi időben sok blogon látni. Nem ismerem a helyi fényviszonyokat, de látszik, hogy kisklubbos megvilágítás, és ebből a fényből szerintem kihoztad a maximumot. Így kell ezt csinálni. Mondjuk megnézném még a képek EXIF adatait is. Fent vannak valahol teljes EXIFfel?
És még két megjegyzés, sok fotós csinálja koncertekene ugyanezt a hibát (én főleg a másodikat).
1. Próbáld nem levágni a gitárok nyakát (ha kicsit megdöntöd a gépet a kép egyik sarkába bele lehet passzintani). Engem személyesen eléggé zavar, ha hiányzik a gitárnyak.
2. Próbálj több szögből fotózni (vagy kevesebb képet feltenni :D ), ebben a sorozatban nagyon sok a hasonló fotó.
Csak így tovább!

U.i.: Mivel is fotóztad ezeket (gép+objektív)?

 6      

e1

Hülye vagyok, nem olvastam végig a szöveget (így hajnalban kicsit fáraszt a fehér háttér, fekete betű kombó), pedig le van írva sok infó. Bocs. :)

 7      

Pihe

e1: köszönöm a látogatást és a véleményt! Teljes mértékben ráéreztél, hogy miért nem vagyok elégedett a képekkel - a több szögből való fotózás sajnos teljesen jogos, a gitárnyakkal - kezekkel (és egyéb testrészekkel) pedig valóban mostohán bántam, viszont a megdöntős tipped iszonyat hasznos volt, így talán fix objektívekkel is bent lehet a kivágásban tartani a témát. Sokszor az volt a gond, hogy exponálás előtt minden benne volt a keresőben, amit szerettem volna, az exponálás pillanatára viszont a zenészek már régen máshol kolbászoltak. De gondolom, hogy ez nem egyedi eset. Végülis kontár vendégjátékos vagyok ebben a műfajban, de ha lesz legközelebbi alkalom, akkor kipróbálom az ötletet.

A képek változóan ISO 800 és 1600 érzékenységgel készültek, jellemzően F/2,2 és F/3,5 közötti blendével, függően attól, hogy az énekest vagy valamelyik sötét sarokban lévő zenészt szerettem volna fotózni. A záridők teljesen kaotikusan alakultak 1/15 és 1/80 között, természetesen ez mutatja a jól sikerült képek és a kuka-kategória arányát. :o)

 8      

Gabesz

A basszgitárost valahonnan ismerem....nem tudom honnan, de baromi ismerős...:D:D

És kis dicsekednivalóm is akad!
Hetikép lettem a spottr-en!:D:D
Ihaj-csuhaj!:D:D:D

 9      

Zsákai Péter

Átjött a hangulat! Sikerült jó pillanatokat elcsípned. Kedvet csináltál, hogy legközelebb belehallgassak a muzsikájukba.

Jut eszembe: 43-as Martens bakancs megkímélt állapotban eladó! :D