EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

MÉG EXTRÉMEBBEN KÖZELEBB KERÜLNI

Bevallottan nincs érzékem a makrófotókhoz, bármennyire is érdekel a téma - sőt, talán pont a heves érdeklődésem miatt igyekszem folyamatosan belekostólni ebbe a műfajba és némi perverzióval elérni extrém leképezéseket. Nagyon sok levelet kaptam egy-egy ilyen fotómmal kapcsolatban Tőletek és mivel a márciusi hóviharok csituálásával a természet is kezd éledezni, elérkezettnek láttam az időt, hogy megosszam Veletek a tapasztalatokat. Régebben már írtam erről a témáról, sőt, a bejegyzés címe is erre utal, esetleg hasznos kiegészítés lehet még: háziszörny, egy perverz gondolat Bogival, még közelebb kerülni.
Bár különböző módszerekről fogok írni, némileg be kell vásárolni ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Alapvetően rengeteg recept létezik a kirívó leképezések eléréséhez, így csak pár fotón keresztül mutatnám be, hogy mit hogyan és mivel csináltam, az esetleges eszközöket minden Pajtás saját szájíze szerint kombinálhatja. Előre szeretnék szólni, hogy az eszközökben bekövetkező károkért nem vállalok felelősséget - Mindenki saját temperamentuma szerint legyen bátor. Mielőtt azonban nagyon belemerülnék a mesélésbe, kicsit a technikai részletekről emlékeznék meg, avagy jöjjenek a hozzávalók.



I. A hozzávalók


1. Közgyűrű-sor: egy üres (és különböző méretű szelvényekre szétcsavarható) fém gyűrű, amelyet az objektív és a váz közé kell helyezni. A lényege, hogy az objektív távolításával kritikusan lecsökken a közeli fókuszpont, és mivel közelebb tudunk ez által menni a témához, megnő a leképezés is. Többféle kiszerelésben lehet kapni, a legbutább közgyűrűkben nincs elektronikus csatlakozás, a kicsivel okosabb már vázról kezeli a sor végére illesztett objektív blendéjét, míg a szofisztikáltabb az autofókusz jelét is átviszi. Azt gondolom, hogy utóbbira semmi szükség nincs makrózáskor, így az arany középút a legjobb megoldás. Manuál-fanok választhatják a "buta" közgyűrűt is (nekem is ilyen van), ekkor mindent magunknak kell csinálni. A legnagyobb pozitívuma, hogy az alap, elekronika nélkül kapható gyűrűsorok viszonylag olcsók (1500 forint környékén eBay-en), negatívuma pedig a közgyűrű méretének növelésével bekövetkező fénymennyiség-vesztés. Gondoljunk csak bele, hogy ha az objektív és az érzékelő közé egy 5 cm kihuzatú csövet csavarunk fel, akkor abban mennyi fény vész el! Ez természetesen azt jelenti, hogy a keresőnk képe már lerekeszelés nélkül is jelentősen sötétedik. Széljegyzetként említeném meg, hogy a közgyűrű kihuzatának növelésével nem csak a fény, de az élesség tartománya is durván csökken, így ez innentől már szigorúan állványos és vakus műfaj.

2. Fordítógyűrű: ebből kétfélét is lehet kapni, de mindkettőnek azonos a szerepe. A vázra tehető fordító egyik oldalán bajonettes, a másik oldalán fiú menetes (mint egy szűrő), így objektívünket fordítva tudjuk felcsavarni. A másik típus a menetes-menetes megoldás, amely egy, már a vázra tett objektívre csavarhatunk fel egy másik objektívet fordítva. Mindkét esetben arra kell vigyázni, hogy a fordítva feltett objektív lehetőleg F/2 alatti legnagyobb blendével rendelkezzen, különben irgalmatlanul vignettálni fog már APS-C méretű érzékelőn is. A fordító-gyűrűknek szinte csak előnye van: egyrészt olcsó játék, másrészt a menetes-menetes típussal a vázról állíthatunk blendét, van folyamatos fénymérésünk és a nyakas Pajtások az autofókuszt is használhatják. Talán mondani sem kell, hogy a fordítva feltett objektív hátsó lencséjét illik óvni és csak olyan helyen használni ezt a módszert, ahol nem érhet minket rossz élmény. Természetesen a két objektíven áthaladó fény egy része itt is elveszik.

3. Makró-előtétek: a legkompaktabb, legegyszerűbb megoldás az objektív szűrőmenetébe csavarható vagy csíptethető előtét-lencséket, ugyanakkor az olcsóbb fajták csúnyán lerontják a képminőséget és megeszik a fény egy részét. A Raynox gyárt jó minőségű, viszonylag elérhető árú előtéteket.

4. Makró-objektív: a "makró" 1:1-es vagy annál nagyobb leképezést jelent, vagyis olyan nagyítást, amely során a téma mérete megegyezik a negatívra (érzékelőre) kerülő téma méretével (magyarul: az 1 cm méretű virágszirom hívás után a negatívon is 1 cm méretű lesz). Minden ennél kisebb (1:2, 1:3, 1:5, stb) arányszám marketingfogás, ám elismerem, hogy már egy 1:2-es leképezést is nagyszerűen és sokoldalúan használhatunk makrózáshoz. A makró-objektívek legtöbbször fényerősek, fix gyújtótávolságúak és a közelképek készítésén kívül rengeteg egyéb feladatra is felhasználhatóak, tehát erősen ajánlom egy ilyen objektív beszerzését alkalom adtán. Ezenkívül a fordítógyűrűs módszer esetében szükségünk lesz egy nagy fényerejű (F/2 alatt), rekeszgyűrűs objektívre, amelynek gyújótávolsága kisebb, mint a vázon lévő elsődleges objektívé.

5. Fények: mint fentebb írtam, mind a közgyűrűs, mind pedig a fordítós módszer is durván eszi a fényt, így a plusz fényről nekünk kell gondoskodnunk. Egyrészt a fókuszáláskor az állandó fény megléte a fontos, vagyis a természetben zseblámpát vigyünk magunkkal, fedett helyen pedig plusz fények felkapcsolásával segíthetünk. Nem a reklám helye, de én ezt három darab, asztallapra csavarozható IKEA lámpával oldottam meg, így a lámpák fényeit egy pontra koncentrálhatom - ám ez exponáláshoz még ez is nagyon kevés. Készüljünk fel arra, hogy villanófényt is kénytelenek leszünk használni, ha nincs más, a beépített vaku is megteszi, de ha rendelkezünk külső vakuval, akkor mindenképpen támaszkodjunk ezek segítségére. Én egy-egy oldalra szoktam vakut tenni, amelyeket Cactus kioldóval sütök el, így a rovarok szemének textúráját is nagyon szépen ki lehet emelni.

6. Állvány: mint említettem, az extrém makró állványos műfaj. Lehet kézből is dolgozni, ám a próbálkozásaink száma a végtelenhez fog közelíteni és nem is lehet olyan precízen működni, mintha az egész cuccot felszomorítanánk egy háromlábúra. Itt igazából a stabilitás a kulcsszó. Ha nagyon profik akarunk lenni, makrósínes állványfejet használunk, de akkor sem kell kétségbe esni, ha nincs ilyenünk.

7. Környezetvédelem: szerintem alap, hogy aki a természetben fotózik az szeresse is azt, ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy munkálkodásaink során igyekezzünk nem elefántként csörtetni a porcelánboltban. Mielőtt egy növény vagy állat életét feláldoznánk a fotóért, gondoljuk át, hogy mennyire értelmetlen cselekedet lenne csak azért, hogy a hobbinknak hódoljunk. És persze sosem késő a karmánkat a megfelelő irányba terelgetni.



II. Receptek


1. Bogi, a muslinca esete (akit később véletlenül félbevágtam, és végül tényleg esett is)

Hozzávalók:

- 1 db tükörreflexes váz
- 1 db közgyűrű-sor (50mm-es kihuzat)
- 1 db teleobjektív rekeszgyűrűvel (példában: Sigma 75-300/4-5,6 DL)
- 1 db fényerős alapobjektív rekeszgyűrűvel (példában: Pentax-A 50/1,7)
- 1 db fordítógyűrű
- 1 vagy több db erős fényforrás (állandó és villanó kombó ideális)
- 1 db állvány
- 1 db döglött, de még friss muslinca

Aki szereti a bort, nyilván találkozott már muslincával (ha nem, akkor makrózás előtt érdemes bevállalni egy bortúrát - lehet, hogy muslinca nem lesz, de a megfelelő társaságban erre nem is fogunk gondolni), így nyilván van rálátásunk e repülő állatka legszembeötlőbb tulajdonságára, nevezetesen, hogy nagyon kicsi. A vázra csavarjuk fel a közgyűrűket, majd a végére lógassuk fel a teleobjektívet. A telét tekerjük ki a távolabbi vége felé (a példában 300mm-es állásba), majd a szűrőmenetre dobjuk fel a fordítógyűrűt. Utóbbi M55-es menetről M49-re alakít át, ami pontosan megegyezik a fényerős alapobjektív menetével. Most jött el a pillanat, hogy az alapobjektívet fordítva rátekerjük a fordítógyűrűvel ellátott különítményre. Érdemes keresni valamit (monopod ideális a feladatra), amivel alátámasztjuk az objektív-sort, nehogy a gravitáció kárt tegyen a vázban. A vázat pattintsuk rá egy állványra. Az objektíveket nyissuk a legnagyobb rekeszre, a telével álljunk a legközelebbi fókuszpontra. Mivel nagyon kicsi a mélység-élességi tartomány, ezért hacsak nincs makrósín az állványunkon, a muslincát tegyük egy papírlapra és mozgassuk a géphez képest. Amikor a keresőben megjelenik a muslinca, nagyon finoman állítsuk be a fókuszt, majd a telét rekeszeljük le, hogy legyen valami használható élességi tartományunk. Mondjuk F/16-os rekesz már megteszi -- ekkor viszont készüljünk fel arra, hogy a kereső használhatatlanul besötétedik, így erős állandó fényforrásra van szükség ahhoz, hogy még így is tudjunk finomítani az élességen. Ha készen vagyunk a komponálással, akkor nyomjuk le az expo-gombot (jobb esetben távkioldóval lőjjük meg). Érdemes nagy teljesítményű vakuval működni, vagy nagy ISO-t használni - szerencsés esetben a döglött muslinca már nem kolbászol el sehová, így végszükség esetén éljünk együtt a legalacsonyabb érzékenység melletti hosszú záridővel. Készüljünk fel arra lélekben, hogy az első húsz kép nem fog sikerülni, kísérletezni kell rengeteg mindennel - legalábbis én szenvedtem vele egy darabig. Könnyen előfordulhat, hogy a két objektív nem fogja egymást szeretni és prizmaként szépen szétszórják egymáson a különböző hullámhosszú fényeket - egy kis kromatikus aberráció javítás a kedvenc grafikai programunkban csodás eredményeket ad majd.






2. A hangyák esete a gilisztával, a méhecskével és a hópihével

Hozzávalók:

- 1 db tükörreflexes váz
- 1 db közgyűrű-sor (50mm-es kihuzat)
- 1 db makróobjektív (példában: Sigma 105/2,8 EX)
- 1 vagy több db erős fényforrás (állandó és villanó kombó ideális)
- 1 db állvány
- hangyák vagy egyéb kisebb állatkák

Ez egy "last minute" makró megoldás, idősek is elkezdhetik. Igazából teljesen egyszerűen kivitelezhető, szállítható, erős fénynél (például szabadban igénybe vehetjük a nagy világító korongot az égen) akár kézből is lehet működni. A példában a hangyák éppen nekiálltak szétszeletelni egy elhullott gilisztát, így a legkevésbé sem velem voltak elfoglalva. Csavarjuk fel a vázra a közgyűrűket, majd a végére a makróobjektívet. Egyszerűen tegyük a vakut melléjük kihúzott csillantóval (ha nem áll rendelkezésre vezeték nélküli TTL, akkor javaslom a kábeles megoldást vagy játszani teljesítmény-módban a vakuval). Ha a szabadban működünk és nincs éjszaka, akkor a fény szerencsés esetben lehetővé teszi a lerekeszelést F/16-ra anélkül, hogy szükség lenne a sötétben látó képességeinkre. Adjuk meg az expo gombnak, ami jár és örüljünk az eredménynek. A példában szereplő képből egy pöttyet vágtam még, egyébként más nem történt vele. Ugyanígy készült a zümis, szúnyogos és a hópelyhes fotó is, igaz, ekkor a 100%-os nézetből vágtam egy tekintélyes darabot - természetesen sem a darázs, sem pedig a szúnyog nem élt már, a lépcsőházban találtam őket összezsugorott állapotban.

A hópihés fotó már trükkösebb: itt nem csak arra kell vigyázni, hogy technikailag helyesen működjünk, hanem a lélegzetünket is megfelelő mértékben kell visszafogni, nehogy egy lehelettel megolvasszuk a nehezen befogott pihét. Ugyanis nem minden hóesés felel meg a célra, csak a nagy pelyhekben eső, kristályokra szakadó hó. A művelethez egy plexilap szükséges, amit kis ideig hagyjunk kint, hogy valamennyire lehűljön. A már kihűlt plexit csak kesztyűben fogjuk meg, mert a kezünk melege azonnal szétterjed a műanyagon, és lőttek a tervnek. Most már csak pihét kell magunknak keríteni! A legegyszerűbb, ha megállunk egy helyen és kinézünk egy lassan szállingózó, szép kövér pelyhet, ez ugyanis a plexitérés pillanatában hókristályokra fog szétesni (ha mégsem, akkor a hó állaga nem megfelelő, vagyis pakolhatunk össze). A plexit tegyük gyorsan a már felállított állványra helyzett gép elé. Egy sálat érdemes a szánk elé csavarni a lehelet miatt, ekkor viszont arra fokozottan ügyeljünk, hogy ne a Kossuth-téren működjünk egy nemzeti ünnepnapon. Érdemes az állványt már jó előre felállítani és a fókuszt beállítani, mert konkrétan csak pár másodpercünk van arra, hogy a hókristály egyben maradjon. Én a pihés képhez egy vakut használtam, élesen oldalról megvilágítva, hogy kiadja a kristály textúráját.












3. Szemtől szembe a százlábúval

Hozzávalók:

- 1 db tükörreflexes váz
- 1 db makróobjektív (példában: Sigma 105/2,8 EX)
- 1 db fordítógyűrű
- 1 db fényerős alapobjektív rekeszgyűrűvel (példában: Pentax-FA 50/1,4)
- 1 vagy több db erős fényforrás (állandó és villanó kombó ideális)
- 1 db állvány
- 1 db százlábú

Tavasszal lehet a lakásban elkapni a legtöbb addig szendergő élőlényt (nem kutyára vagy macskára gondolok): így történt valamelyik este is ezzel a százlábúval, amely lassabb volt, mint a kezem a pohárral. Igazából egy éjszakát raboskodott a tárgyasztalon, másnap útjára is engedtem. A százlábú egyik legfeltűnőbb tulajdonsága a hatnál több láb megléte, ezért sejthetően nem a "lassú" szó fog eszünkbe jutni róla, ez pedig eléggé meg tudja nehezíteni az igazolványkép gyártását. Egy széles szájú bóléspoharat választottam, ez ugyanis pont elég nagy ahhoz, hogy az objektívvel odaférjek, mégsem tud belőle az ízeltlábú barátunk önszántából kimászni. A vázra feltekertem a makró-objektívet, majd fordítógyűrűvel az alapobjektívet, amelynek a legnagyobb blendéjét választottam. A pohárra oldalról két állandó és két villanó fényforrást irányítottam, így komponálni és exponálni is tudtam anélkül, hogy az érzékenységet az egekbe kellett volna csavarni.





Remélhetőleg sikerült felkelteni az érdeklődést a téma iránt, és a közelgő jó időben Ti is sokat fogtok a természetben nem csak nagyvadra, hanem az egészen kicsikre is lőni. Természetesen kizárólag fényképezőgéppel! :o)

 PIHE, fotó témakörben


  fotó     fotótech     makró    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

Zsákai Péter

Érdekes képek, kimerítő írás! Le a kalappal! ;) Bevallom most csak a képeket nézegettem meg, ill bele-bele olvastam a szövegbe. :) Biztosan azért, mert egyelőre nem aktuális a téma a felszerelés hiánya miatt (bár Fuji s5600 + Raynox DCR-250 is szerezhet kellemes pillanatokat), ill. én sem vagyok az a "makrózós". :)

Nagyon jók a werk fotók! Tudod mit? Kedvet csináltál a barkácsoláshoz! Mindjárt meg is próbálom rácelluxozni a befőttes üveget a Fuji-ra. Ha nem sikerül, a bűneid közé írom. A Te listádra is kerüljön már valami. :D :D :D

 2      

Takoca

uhhh ez kira :)

azért örülök, hogy ezek a dögök kicsiben nem olyan ijesztőek mint így

 3      

Pihe

Köszönöm Srácok! Remélem azért valamennyire Mindenkinek hasznosítható lesz az írás.

 4      

Gabesz

Jóak!:D

Multkor kisérleteztem, és a SMC 50-est fordítva "csak úgy" odaszorítottam a 70-300 végéhez, megfordítva,1.7-es blendén...ZORALL!:D:D

Azon meg ne aggódj, hogy nem jók a makróid!
Szerintem simán megfelelnek a legalapvetőbb elvárásoknak, ergó jók!:D:D

 5      

gorbelabda

Mi lenne ha értenél hozzá???? :)

 6      

vinczepetya

atomtávolságon belül vagyunk!:)

 7      

Csikós Gábor

Kösz, minden ilyen stílusú cikknek örülök. Hiteles és szellemes.
Én még csak a nagyítólencsénél tartok, de az alagút végén egy 250-es Raynox van. Igaz ez nekem mellékág, de miért ne?

 8      

BenKee

Kedvet kaptam makrózni! Gratu jó kis cikk!

 9      

Pihe

Köszönöm szépen Gábor és BenKee a látogatást.

A Raynox-250-ről én rosszat még nem hallottam, szerintem a létező legegyszerűbb megoldás a problémára - így hallomásból ugyan, de én is beállok abba a sorba, akik ezt ajánlják. A kistesója, a 150-es szintén jól muzsikál, bár az csak 4 dioptriás.

 10      

dincsi

Hálás lennék, ha elárulnád hol lehet fordító gyűrűt kapni magyarországon.

 11      

Pihe

dincsi: sajnos Magyarországon én sem találtam (esetleg a Sóosékhoz érdemes benézni, hátha...). eBayen viszont pár száz, esetleg ezer forint környékén már lehet találni új darabokat is:

http://photography.shop.ebay.com/items/Cameras-Photo__reverse-ring_W0QQ_catrefZ1QQ_flnZ1QQ_sacatZ625QQ_trksidZp3286Q2ec0Q2em282

 12      

offsboy

Hi, fordítógyűrűt vaterán tudtok venni AdaptAll felhasználótól. Én is tőle vettem.
Üdv

 13      

Pihe

Közeledünk az igazsághoz. :o) Köszi offsboy, ez szerintem mindenkinek hasznos volt!