Nem a véletlenek egybeesése miatt választottam a Programozás Törvényei közül a tizedik tételt decemberre. Az eddigiekben is, legyen szó kisebb munkákról, vagy egészen nagy projectekről, mindig az emberi tényező az, ami miatt csúszik a kiadás időpontja, és itt most nem kizárólag a megrendelői döntéshozatal elég gyenge lábakon lépegető gépezetére gondolok, hanem akár a munka készítőjére, jelen esetekben magamra is. Mert olyan nincs, hogy valami időpontra kész.

Azt szokták mondani, hogy aki szimultán több munkát végez, és nem született (többé-kevésbé) zseninek, az a szimultianizmusból kifolyólag egy idő után a munkavégzés nívóján is meglátszik. Így december elején, visszatekintve az elmúlt időszakra, rengeteg lemaradást kell elkönyvelnem, csak azért, mert egynéhány dolgot előnyben részesítettem. Ilyen például az új Median, amelyen már lassan fél éve munkálkodom. Az ötlet egy éve érlelődik már komolyan bennem, de csak az elmúlt hónapokban testesedett ki annyira, hogy mostanra a lelkesedésem kellőképpen kifejtett agyi impulzusok formájában tíz centivel a föld felett tartson - így most már elmondható, hogy a magánéleti szárnyalás mellett munkaügyekben is supermant játszom, annak ellenére, hogy igyekszem nem belelovallni magam semmibe, amíg az nem készpénz. A Median 7-ről könyvet tudnék lassan írni és valószínűleg fogok is, hiszen az új adminisztrációs felületem mellé adott szokásos felhasználói kézikönyv minimum a triplájára nővekszik derékbőségben. Jelen pillanatban a Median 7 az eddig általam tanult szakirányú nyelvek teljes, kicsit életműszagú összefésülése, hiszen az adminisztrációs felület az XHTML, CSS, XML, RSS, Javascript, PHP "nyelvek" orgiájára épül. Ádám barátom szerint az új Median talán még mos és vasal is, de ezt a megfelelő célhardver hiányában nem építettem bele a forráskódba. Az egyelőre 70%-ig kész munka durván 22.000 sornyi kódot emészt fel és terveim szerint abszolút kulcsrakész project lesz (felhasználó megvesz, otthon CD berak, webtárhelyre felmásol, telepítő elindít, örül). Visszatérve a bevezetéshez, ennek a munkának úgy fél éve el kellett volna készülnie, és ha csak egy fikarcnyit lettem volna annyira stílusos és elegáns, mint általában a munkákban mostanában szokásom lenni, akkor ezt a Vivace újraértelmezésével egyidőben elvégzem, de hát a diplomázás nem szép, de szükségszerűnek mondott folyamat. Csak széljegyzetként gondolom idefirkantani, hogy a Median 7 miatt alig marad másra időm, pedig a Gyöngyhalászokkal is van még munka, arról nem is beszélve, hogy a Darius R3-mal teljesen leálltam. Ezek persze lelkiismeret-furdalásokban kifejezhető mértékben zavarnak, de ha a Mediant nézem, valahogy elfelejtem a furdalásokat. (Nézzétek meg Ti is! Íme egy előzetes screenshot...)



Ha a munkafolyamatok másik oldalát, a megrendelői részt nézem, akkor mosolyogtató sztorik jutnak eszembe az utóbbi évekből - egyszerűen fantasztikus, hogy egyik-másik társulásban milyen káosz tud uralkodni. Az elvégzendő munka ugyanis általában a céghierarchia tetejéről indul, és a kiadott feladattal megbízott illetékes munkatárs szájíze szerint formálódik. Tehát, ha a cégvezető azt mondja, hogy valami legyen piros, de a munkatárs a piros színről őrzött emlékei egyértelműen a hupikék színben öltenek testet, és ezt nekem így adják napiparancsba, akkor valószínűleg én vagyok a színvak a cégvezető szemében. Volt egy cég, ahol csak hat illetékes munkatársat fogyasztottam el egy project levezénylése érdekében. Mire a megfelelő emberhez kerültem volna (azon túl, hogy párszor leordították a hajat a fejemről, mert ilyenkor mindig a megbízónak van igaza), az engem alkalmazó társulat bomlott fel. Ha kicsit tovább húzzák, valószínűleg híres türelmem is bomlásnak indult volna.

A szakmában töltött többéves tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ha nem lennék matematikailag ennyire korlátok közé szorítva, akkor akár egy csinosnak nem nevezhető, sőt, kimondottan hosszú egyenletrendszerrel örvendeztethetném meg a világ szuicid-hajlamú informatikusait és döntéshozóit, bemutatva a project készítésének és a project kiadásának elhúzódásait, azok összefüggéseit és egymásrahatásait számszerűsítve, vagy gyökikszpluszipszilonosítva. Úgy gondolom, a világról alkotott idealista nézeteim miatt sem lettem matematikus, úgyhogy csupán annyit tudok mondani: x + 2 * 2 - vagyis a project kiadásának kitűzőtt időpontja minimum kétszer módosul, és ennek magyarázására, az ellenérvek cáfolatára minimum két, szakzsargonnal értelmetlenné tett kifogásnak illik lennie a tarsolyunkban.

Ebben a hónapban természetesen hűen a decemberi tételhez, kitérek egyik-másik elhíresült project csúszásának részletezésére, valamint szót szeretnék ejteni olyan fontosnak titulált dolgokról, minthogy a Karácsony akár a szeretet ünnepe is lehetne, ha hagynánk - vagy arról, hogy miért jó, ha az ember még nem tudja pontosan a szilveszteri menetrendet. Megpróbálok beletúrni kicsit a januári téma orrába is, flame-ként Kathy Sierra webkettőt rendetlenül hagyó írására, és talán már optimizmusomnak is reményt adhatok, ha azt mondom, hogy ebben a hónapban írok részletesen a Median 7 megjelenéséről. Ha pedig esetleg nem jelenik meg, már most tudok két okot.

Remélem, hogy decemberben is számíthatok Rátok és a kommentjeitekre.