A címet akár egy bestseller-gyanús könyv címlapjáról is kölcsönözhettem volna, de egy valós fenyegetettséggel élek együtt, amióta hidegebbre fordult az idő. A fenyegetés úgy ötven kiló, négy lába van, fekete-vörös, hatalmas fogai vannak, PET-palackot fogyaszt vacsorára, makacs mint a gazdája és elképzelhetetlen módon röfög és horkol.

(Pentax K10D @ 1/60 és ISO 160 + FA 50/1,4 @ F/4 + Pentax AF540FGZ @ P-TTL + 1 Fé derítve. A méret érzékeltetéséhez szeretnék rámutatni, hogy az a kicsinek látszó palack egy másfél literes ásványvízhez tartozott egykoron.)

 PIHE, fotó blog témakörben

HOZZÁSZÓLÁSOK

Sosem gondoltam ám komolyan, mikor a képeidet kritizáltam! :D

A másik bejegyzéshez: Őt kellene vízjelként a képeidre tenni. Meggondolná a tolvaj! :D

Jaj, de kis drága :))) Nekem nem tűnik félelmetesnek, bár kutyákkal én mindig nagyon haver vagyok, elvarázsoljuk egymást :)

Aranyos jószág :) Nem igazán értem a kutyák palackok iránti vonzalmát, nálunk a kupak a kedvenc játék.

Köszönöm a hozzászólásokat. A valóságban körülbelül olyan kedves kutya, mint amilyen nagy, szóval nem az emberevő fajta.

Nálunk a kupak azonnal lekerül, az valahogy kevésbé érdekes, nem lehet olyan mértékű destrukciót végighajtani, mint magán a palackon. :o)

Aranyos, és megbízható gondolom, állítólag nagyon kedves és szerető kutyák, csak a rossz hiedelmek a barom állat gazdák félrenevelése miatt keltik a negatív visszahangot!

sic

A kutya nagyon kedvesnek tunik ahogy elmerengve ragcsalja a palackot, de valahogy nem probalnam elcsorni tole, euh, izé, mi koze a hideg idonek a fenyegetettséghez?

Az én kutyam mas fajta de ugyancsak tobb mint 50 kilo, és o is maniasan csak szonyegen szeret ragni :)

Sic: köszönöm a látogatást! Ezek szerint tényleg a kutyám lenne az ideális vízjel? :o)) A fenyegettség önmagában az eb, aki a nagy hidegben nálam vendégeskedik, nem pedig a kertben - de persze ez csak a mínuszokra érvényes éjszakákat takarja. A kutyusod a szőnyegen vagy a szőnyeget is szereti rágni? Nem ugyanaz. Tapasztalatból. :o)

Eperke

Szia Pihe!

Ma találtam ide először, már végig is nézegettem, milyen témák vannak, de be kell valljam, ez a kép nálam mindent visz.

Régen én is tartottam a rottitól, a dobermanntól, nálam a németjuhász volt az etalon. Azonban először megláttam Atlaszt, ahogy egy kalapáccsal megjelent a kennelben, azonnal beleszerettem. Tudod, az a rosszcsontos, gömböc állapot. De a horkolásától én is ki tudok feküdni. :D

Szia Eperke! Örülök, hogy idetaláltál és hogy tetszik a fotó a kutyusomról (Mylo). Régebben mi is németjuhászosok voltunk, az utóbbi 15 évben lettünk rottweiler-pártiak. Azóta én sem ítélek első látásra. :o) Köszönöm a látogatást!