A héten elérkezett a közlekedéstechnikailag leginkább gyűlölt, fényképészeti szempontból leginkább imádott (és ezáltal számomra a legambivalensebb érzelmeket tápláló) és a hólapátolás miatt a legverejtékesebb évszak is. Ha a kattogós oldalát nézem, gyakorlatilag tavasz óta a télre várok, hiszen ilyenkor lehetetlen rossz képet csinálni: minden fekete-fehér, erősek a kontrasztok, atmoszférikus a táj és szippantani lehet a hideget a képeken keresztül. Közben egy újabb tekercs filmnek értem a végére, jövő héten előhivatom, bár találtam magamnak egy remek fotós projektet, úgyhogy pár kockát fogok egyelőre megmutatni belőle.

Beindult a Karácsonyi shopás is, és mivel megígértem, hogy nem hagyok mindent december 24-e délelőttre, ezért már vannak tapasztalataim e téren. Egy történet, csak röviden, nem úntatnálak vele Benneteket. Libri, pultnál szőke nő, adom oda a könyveket, ebből kettő az új muffinos szakácskönyv volt Édesanyámnak és a sógornőmnek. Csaj nézi, nézi, vakarja a fejét, aztán csak kiböki: "a muffinos könyv kétszer van, tudod?" Hirtelen nem tudtam mit mondani, kibukott belőlem az Erő sötét oldala és agresszív kismalac stílusban visszavágtam: "tudom, mi ennyire szeretjük a muffint!" Azt hittem, ezzel egy hullámhosszra kerülünk (lévén én is szőke vagyok), de továbbra is komor maradt és szótlan, erősen gondolkodott, aztán amikor száz százalékos lett a feldolgozottság, akkor lenyugtázta a szóváltást: "ja jó." :o)

Julcsitól tegnap hivatalosan is megkaptam a Karácsonyi ajándékom előrehozott első felvonását IKEA-ban vásárolt 30x40-es paszpartus keretek képében. Mint arról régebben talán már írtam, szeretem a jobban sikerült képeimet kinyomtattatni 20x30-as méretben: egy csomó dolgot úgy lát meg az ember, ha egy képet sokáig néz, és ezt monitoron nehéz lekövetni. Eddig a Darvas egyszerű sima léckereteit használtam, mert úgy gondoltam, ne a kereten múljon egy kép milyensége, viszont most már belátom, hogy hatalmas hiba volt erre hivatkozni. Egyszerűen egészen más a fotó (az egyik keretbe tegnap beköltözött a Spirit of the city című képem), teljesen más a hangulata. Komolyabbá teszi a fotót. Eddig nem nagyon voltam oda az IKEA keretekért, mert ami megfizethető kategóriába tartozik, az nem paszpartus és ráadásul a passzoló képek mérete köszönő viszonyban sincs semmilyen szabvánnyal, másrészt a minőség terén is komoly hiányosságok látszanak. Szóval nagyon örülök, hogy egy ilyen komoly keretbe kerülnek a fotóim. Nem a keret teszi a fotót, de nagyon sokat ad hozzá.

Zárásként a bejegyzés címére hivatkozva közel egy hétre elbúcsúzom Tőletek, holnap elszólít egy munkaút. További szép hetet és szép fényeket kívánok Nektek!