Tegnap este Zsákai művészúrral egy Inka-H koncerten tartottunk nagyvizitet, és bár először sörmelléknek indult, győzött a kényelem (és az "Ön dönt" kérdés), ezért inkább fotós vizekre eveztünk. Aki U2-t énekel, rossz ember nem lehet, és annak ellenére, hogy jószerivel el sem engedtem a fényképezőgépet, iszonyat jó volt a koncert. Következő alkalommal, Pajtások, ha van kedvetek, gyertek Ti is!

A koncertfotózás megér egy külön misét. Egyrészt az Irish Cat Pub-ban voltunk, ahol se fény, se hely nem volt. Három objektívet vittem (50mm F/1,4; 105mm F/2,8; és 16-45mm F/4), de ISO1600-nál és 1/20-as záridőnél jobb értékeket egyikkel sem sikerült kicsiholnom. Az együttes karnyújtásnyira volt, ezért a legjobban a nagylátó jött jól - ilyen helyre Pentaxos felhozatalból a DA* 16-50mm F/2,8 a nyerő választás, vagy valami fix nagyfényerejű 28mm környéki üveg. Amellett, hogy folyamatosan próbáltam egyensúlyozni a "durván kiégett" és a "piszok mód bebukott" között, óhatatlanul alá- és fölément valami mindig (négy darab spotlámpa adta a fényt, nem is értem, miért panaszkodom :o)). És ha ez még nem lenne elég, akkor az embert folyamatosan meglökik a részeg, pogózó emberkék, vagy a nem részeg, de pogózó pincérek. Nehéz na, de élvezetes fotós munka. Képek a tovább gombbal, nézzétek el nekem, hogy ez most egy ilyen furcsa fotóblog lett.