MAJDNEM UGYANAZ

Multimédiásként a weben eltöltött üresjárati órák tulajdonképpen gyakorlati szempontból is kiválóak, feltéve persze, ha éppen arra vetemedünk, hogy mások által összerakott honlapok forráskódjában turkáljunk, esetenként a csodálattól kikerekedő szemekkel bámulva a képernyőt vagy éppen erősen kritikába forduló sziszegésekkel kísérve a műveletet.

Azt kell mondanom, hogy ahány honlapkészítő, annyi honlap. Ez természetesen nem áll azokra a szoftverekre, amik elkészítik a forráskódot a fejlesztő helyett, az ilyen programokkal ugyanis egy óvodás is könnyűszerrel dobál össze egész csinos "műveket" - én azokra a kollégákra gondolok, akik ténylegesen értik a HTML-t, és nem jönnek zavarba egy forráskód láttán. Nagyon szerencsésnek tartom, hogy a Számalkban (az egyébként kifejezetten színvonalas HTML oktatás keretében) például a HTML-t Windows Notepad-en tanítják, és egészen komplex dolgokat is számonkérnek - sajnos kevéssé szerencsés, hogy a HTML az utóbbi időkben pont a szabadossága miatt indult hanyatlásnak, és ezért mára nem túl pozitív, hogy XHTML helyett sima HTML-t tanítanak (például alapkoncepció, hogy a HTML cimkék nagybetűsek... sajnos).

Mint azt az előbb már majdhogynem általánosítottan elhintettem, ahány honlapkészítő, annyi honlap. A HTML-lel az a gond, hogy nem egy merev szabályrendszer, így ahány elme, annyi felhasználási módja van. Már tavasszal is volt szerencsém egy szép testes irományban kifejteni, a gondolkodás nélküli sztenderdizálás az egész webes buli rákfenéje, amolyan virtuális törvénykönyv á la Mátrix: a kőkemény szabályokat be kell tartani, de amik hajlékonyak, azokat át lehet hágni. A HTML az utóbbi csoportba tartozik. Nagyon kevés fejlesztő tartja magát ahhoz a szabályrendszerhez, amit még régen a HTML alapjaiként lefektettek. A HTML "kijátszásának" a teljeskörű kompatibilitás csorbulása a legfőbb veszélye, de még számtalan problémát képes az emberi kényelmesség produkálni. Az XML megjelenése ezt a kőkemény szabályrendszert hozta el az adattárolás területére, és mivel a XML nagyrészt a leírónyelvekről szól, az elsődleges leírónyelvet, a HTML-t is átdefiniálta: így születhetett meg az XHTML. Bár elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben a honlapkészítők egy csapásra áttérnek az XHTML-re, hacsak a böngészőprogramok erre rá nem kényszerítik a fejlesztőket. A minap, amikor XML háttéranyag után kutattam egy könyvesboltban, a kezembe került egy magyar szerző könyve, ami az XHTML-re történő áttérést írja le. A könyv biztosan jó, nekem viszont kínai volt - igaz, csak belecsapongtam. Azoknak, akik HTML-en nőttek fel, de nyitottak az új technológiák irányába, alább bemutatnék egy nagyon egyszerű módszert, amivel megvalósíthatjuk a teljes XHTML kompatibilitást. Ha esetleg lusták vagyunk, és miért is ne lennénk azok, érdemes PHP-n keresztül include-dal meghívni az egészet, így nagyszerű XHTML sablonokat készíthetünk, W3 certified DTD-vel.

  • 1. A dokumentum deklarációjának helyes beállítása az első lépés. A sima HTML dokumentumoknál hajlamosak vagyunk elhagyni a DOCTYPE-ban a megfelelő DTD szerepeltetését. Valami ilyesmire gondolok:

    <?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?>
    <!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.1//EN" "http://www.w3.org/TR/xhtml11/DTD/xhtml11.dtd">


  • 2. Szükségszerű definiálni a HTML-en belül az XHTML névteret. Ezt így tehetjük meg a legegyszerűbben:

    <html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="en">

  • 3. Minden cimke, elem, attribútum változtatása kisbetűsre. Próbáljunk együttélni a kisbetűsséggel. Az XML sajátossága, hogy betűkészlet-érzékeny, tehát ne akarjuk összekotyvasztani meglévő nagybetűs kódunkat a XHTML DTD-vel. Jó nem fog kisülni belőle

  • 4. Legyünk biztosak abban, hogy minden cimkének van lezáró párja. Ezt a hozzám hasonló emlékezőtehetséggel rendelkező kollégák hajlamosak elfelejteni, vagy egyszerűen lespórolni. Az XML nagyon merev szabvány, nincs lehetőség próbálkozni azzal, hogy akár egy paragrafus definíciót is lehagyjunk. Azoknál a cimkéknél, ahol nincs lezáró karakter, győződjünk meg arról, hogy a /> lezárást alkalmazzuk a cimkén belül (például: <br />)

  • 5. Minden kötelezően beállítandó attribútum értékét adjuk meg, ne legyen cimke üres attribútummal. A legtöbb böngésző-inkompatibilitást ezek a hibák szolgáltatják - a böngészőprogramok egy része ugyanis hibatűrő, tehát ezeket megpróbálja kipótolni, viszont például az Internet Explorer ezeket egyszerűen nem értelmezi, így a kódunk nem azt az eredményt fogja visszaadni, amire számítunk

  • 6. Az összes attribútum értéke kerüljön idézőjelek közé. Ez szintén XML sajátosság, és bár a HTML is ezt indikálta, a fejlesztők (én is) előszeretettel hagyta le a macskakörmöket. XHTML esetén ez durva szintaktikai hibának számít

  • 7. Igyekezzünk csak olyan cimkéket, elemeket, attribútumokat használni, amik az adott XHTML DTD-jében megtalálhatóak (<strong> kontra <b>)

  • 8. Tanuljuk meg a speciális karakterek (relációs jelek, & jel, aposztróf) helyettesítésére szolgáló kódokat. Ezek többnyire egyértelműek és rövidek, és nagyon sok időt megspórolhatunk velük a hibakeresésből.

A problematikával kapcsolatos irományokat az etc pontban helyeztem el, bár egyelőre csak a legszükségesebb anyagokat töltöttem fel - a DOM specifikáció már önmagában is elég frusztráló iromány tud lenni. Randi és elalvás előtt nem ajánlott tanulmányozni. :o)

 PIHE, technológia témakörben

MegosztásOldal teteje

« gyöngyhalászó sneak peak
egy egyszerű szindikáció »

dom     html     progtech     számalk     tech     web     webdesign     xhtml     xml    

 

HOZZÁSZÓLÁSOK