EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

EGY HÉT, EGY POST

Elkezdtem még hétfőn írni egy elég ömlengős blogpostot, ami a munka miatt többfelvonásos teleregényre emlékeztetett már csütörtök magasságában, közben pedig rájöttem, hogy a fene se kíváncsi a hosszú bejegyzésekre, ezért inkább hosszabb-rövidebb címszavakra korlátozom a heti történéseket.
Hétfőn a Zenitről lecsavart 2/58-as Helios obi varázsában éltem. Pentaxon ugyanúgy lehet használni, mint bármilyen modern objektívet, leszámítva a rekeszelést, amit nem a vázon, hanem a lencseköpenyen kell állítani. Mint azt múltkor írtam, a szokásos két gyűrű helyett három található: a fókusz- és a rekeszgyűrű mellett egy rekeszszabályzó is helyet kapott. Gyors utánaolvasás következett, végül Sevcsik Jenő bácsi homályosított fel a dolgok mikéntjéről és hogyanjáról. A Fényképészetben ezt írja: "Előválasztós rekesz (VB, Vorwahlblende). Egy külön ütközőgyűrű határolja a lerekeszelést, így a rekeszállító gyűrűt balra forgatva, teljes fényerőnél végezhetjük a beállítást, jobbra az ütközésig forgatva, az előre beállított rekeszértéknél készíthetjük el a felvételt." (Ezt a könyvet egyébként minden Pajtásnak szívből ajánlom, iszonyatos mennyiségű információt halmozott fel a szerzőpáros.) Ez gyakorlatban mit jelent? F/16-os rekesznél már olyan kevés az áthaladó fény, hogy a kereső jelentős mértékben elsötétül, megnehezítve az élességállítást, komponálást. F/16-ra állítva az előválasztó gyűrűt, a rekeszgyűrű iránya megváltozik, és gyakorlatilag F/2 fényerőnél tudunk komponálni, kattintás előtt pedig egy ujjmozdulat visszatolni ütközésig a fókuszgyűrűt, ami pontosan a kiválasztott rekesznél áll meg. Az objektív ritka jó fajta, teljesen nyitott blendénél is rendkívül éles. Aki azt hitte, hogy a 105mm-es Sigma szép bokeht csinál, az még nem használt Heliost (lásd a hátsó obi szétkenését a tesztfotón alább - csak vágás, élesítés és kontrasztállítás volt rajta).



Kedden meghirdetettem a Pentax-A 50mm F/1,7 objektívemet eladásra, mivel aznap sikerült jóval áron alul beszerezni a nagytestvért, a Pentax-FA 50mm F/1,4-et. A vételben javarészt az autofókusz volt a mérvadó, bár abban talán egyetértetek Pajtások, hogy 1,4-es blendénél nem nagyon van értelme AF-et használni. Élességben, kezelhetőségben fantasztikus darab - nem dícsérem túl, ezt máshol úgyis rengetegen megtették már helyettem. A Pentaxnak ennél már csak egy nagyobb fényerejű objektívje van, a korai Pentax-M 50mm F/1,2 és a felújított Pentax-A 50mm F/1,2. Utóbbiból készült el a híres-hírhedt 18K arany változat, kígyóbőr gyűrűkkel - természetesen a szintén 18K arany Pentax LX alapobjektívjeként (most néztem, újra eladják, 3000 EUR a kezdő licit rá).

Szerdán Indig Laci barátommal kávéztam. Amellett, hogy a napokban elkészülök a portfóliójával (erről majd akkor részletesen is), valami közös kiállítás szaga is terjeng a levegőben. Erről nagyon "majd".

Csütörtökön volt egy utam Ferihegyre, ahol elcseréltem a Pentax-DA 50-200-as telét a szintén nagytesó Pentax-DA 55-300mm F/4-5,8-ra. A nagy átfogástól általában félni szoktam (rossz tapasztalatok), de ha az ember ki tudja tartani, akkor 300mm-en is nagyon szép képet ad. A kitarthatósági aranyszabály (a zársebesség legyen egy értékkel gyorsabb, mint az aktuális gyújtótávolság, tehát 200mm-en ez 1/250-et jelent) itt fokozottan érvényesül, mert a darab nemcsak, hogy nem kicsi, de nem is könnyű. Gyilkolásra közepesen alkalmas. (Viszont csináltam róla egy ilyen backlight-os vakus valamit. Nem lett az igazi, de még polírozok rajta.)



Pénteken Takoca cimborám meglátogatott a dolgozóban. A több, mint fél éves blogpajtásság után már érett a személyes találkozó, de azért a sörmellék még mindig jobb erre, mint a munkahely. A Pentax-DA 10-17mm-es halszemobjektívjétől nem kis hátast dobtam. Valószínűleg én sosem használnám ki úgy, ahogy ő teszi, de elképesztő perspektívikus élményt nyújt.

A szombat reggel fotózással indult, de bútorüzlet-nézegetésbe torkollott. Mint a pasikat általában, engem is nagyon nehezen lehet kirobbantani otthonról, ha shoppingolásról van szó, így csak két hét eltelte után engedtem a szelíd női erőszaknak. Konkrétan a Gyáli úton megnyílt új lakásfelszereléses boltra voltunk kíváncsiak, ahol a csütörtöki nyitásnál tömegverekedés volt. Szombatra sem volt rózsásabb a hangulat, olyannyira, hogy már a parkolás a bolt udvarán is felejtős volt (egy be - egy ki (informatikai irányultsággal rendelkezőknek: FiFo) alapon működött a dolog). Ehhez képest bent nem csak az autóval érkezőkkel kellett megküzdeni az állóhelyért és az állva maradásért (stehen und stehen lassen), nekem konkrétan Tankcsapda koncertek sejlettek fel hirtelen, így már csak a korábban elsajátíott pogózást kellett tovább finomítani.

Vasárnap már tényleg fotóztunk, kihasználva a nap tartalékait és az árnyékok hosszúságát (kép lásd alább), ezzel komolyabban is bevetve az FA 50mm F/1,4-es obit. Julcsi hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat, így tényleg maximálisan záródott a vasárnap délelőtt.



Dél körül kitaláltuk magunkat a Vajdahunyadvárához, ahol hagyományos magyar ételek kóstolását hirdették meg. Ez nagyjából igaz is volt, csak azt felejtették el hozzátenni, hogy a kóstolásért fizetni is kell. A kenyérlángosért viszont megérte. Voltak ott éneklős népek is, ki is próbáltam rajtuk az 55-300-ast iziben (a képek 300mm-en készültek, jól felcsavart érzékenységgel). Az objektívről annyira nincs teszt a neten, hogy én konkrétan két felhasználói reviewt olvastam csak - így várhatóan a héten bővebben is fogok vele foglalkozni.







Most hétfő este van. Rengeteg munka közepette tartottam egy kis szünetet, hogy lepötyögjem ezt a megintcsak nem rövid blogpostot. Fél kézzel a csorge.hu "Assignment" részét is átvariáltam egy kicsit, kilöktem pár fotót, amit eddig nem láttatok a Product szekcióba, ezzel a Collectionsből végleg kilőttem a vegetáló Brands that inspire albumot. (A hivatalos közlemény itt véget is ért.)

Csütörtökön lesz két éve, hogy írom ezeket a sorokat. Ha van ötlet Részetekről, Pajtások, hogy miről írjak a jubileumi postban, lehet ez most olvasói kívánságműsor is. Ha nincs, majd csak kitalálok valamit. :o)

 PIHE, fotó témakörben


  budapest     fotó     fotótech     izé     pentax    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

vinczepetya

Ismét jó post lett, hát tényleg durván "maszatol" a Helios!
Igazából nincs ötletem, vagyis van, már ami a blogírást illeti, lehetne ilyen fototechnikai leírás, sztem lenne rá kereslet, hogy mit hogyan érdemes, hogy kaphatjuk a legjobb eredményt...mitgondosz?:)
Ja és az 55-300mm...ahogy a blöffben is mondta a Boris, a súly a megbízhatóság jele..:):):)

 2      

Zsákai Péter

Mivel amiről sűrűn értekezünk mostanában szeretnék én is a közeljövőben Pentax tulajjá válni. Ezért az 55-300-as képek, vélemények különösen érdekesek számomra!

Nagyon tetszenek az új képeid is itt a postban! Az 56-os emlékmű és a bank székház összekomponálása különösen jó ötlet és nagyszerű meglátás!

A Sevcsik-Hefelle "Fényképészet" c. könyve nekem is megvan, bár még csak nagyon az elején járok.

Sűrű heted volt! PiheNJ is! ;) Aztán várjuk a további élményeket, beszámolókat!

 3      

Balázs

Jók ezek a régi M42-esek, én is imádom az ilyen bokeh-t.
Ötlet blogpost-ra: Bejelenthetnéd hogy a fotóscuccod egy részét nekem adod :D Komolyra: én az ilyen tesztjellegű tapasztalatleírásoknak szoktam örülni (pl az FA 50/1.4-ről vagy az 55-300-ról), de jubileumi postnak nem biztos hogy ilyen kellene :)

 4      

Zsákai Péter

Gondolkodtam a szülinapi poston... :)

Engem érdekelne pl, hogy mi motivált anno, hogy blogot kezdj írni? Mi történt ezalatt a két év alatt Veled, a bloggal? Emlékezetes, kedvenc postok? Mit ad a blog az életedhez? Vissza szoktad-e olvasni a régi írásaid? Minden, amit a blog írásról gondolsz. :)

...de bármi mást szívesen olvasok! :) ezek csak tippek, hátha jónak találod és ötletet adnak.