EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

TÖREDÉKEK

Mint említettem, a soproni nyaralás nem csak a privát albumot gazdagította emlékekkel, de a csorge.hu számára is sikerült egy-két képet kattintani. A soproni éjszakában barangolva a Deák téren ugyanis felfedeztünk egy millió darabra repedt plexitáblát (eredetileg a növényhatározói célokat hivatott betölteni), amely a gyenge kis közvilágítással karöltve pókhálósra festette a közvetlen környezetét. A téma egyszerűen fényképezőgépért üvöltött. Nem kicsit kínzó bűntudat közepette Julcsit két éjszaka rángattam vissza a tetthelyre, utóbbi alkalommal szakadó esőben és szélviharban álltunk a plexi mellett - természetesen a kiválasztott két fotó az első kattintásokból került ki, a tavaly tavasszal készítettem első, Fragments ("Töredékek") című fotómhoz társulva. Julcsi ugyan egy esernyő alatt ácsorgott (amit percenként eldobott a szél), de én a géppel a kezemben szó szerint bőrig áztam. Jellemzően ISO1600, F/4 és 1/6-os paramétereket tudtam használni, ennek legnagyobb tanulsága, hogy az ember bárhová megy, legalább egy nagy fényerejű objektívet illik vinni.

A harmadik, szintén feltöltött fotót még tavalyelőtt el szerettem volna készíteni Bécsben: ez a belvárosi C&A áruház kusza mozgólépcső-rendszerét ábrázolja. A fekete-fehér konverziót leszámítva semmilyen szerkesztés nem történt, sikerült egy olyan pillanatot kifognom, amikor ez a már szinte absztrakt látvány ember nélkül maradt. Egyre inkább úgy érzem, hogy amikor a téma ott van az ember előtt, nagy hiba továbbmenni: tavaly még komolyan zavart, ha megnéztek az emberek (mit fotózok, ki vagyok és mit akarok) -- egyszerűen luxus egy-két évet várni, amíg a téma újra ott lesz az ember előtt, ha egyáltalán ott lesz és úgy lesz ott, ahogy az a fejünkben élt. És ezzel nem azt szeretném mondani, hogy jó dolog felölteni a pókerarcot és pofátlanul fotózni, csak azt, hogy a jól sikerült fotó sokkal nagyobb öröm, mint a bosszankodás, hogy ciki elővenni a gépet, mert sokan néznek.

Remélem tetszenek a hazahozott képek és nem haragszotok, amiért megosztottam e három fotó történetét.

És egy szolgálati közlemény. Még Franciaországban átléptem a 10,000-edik expozíciót a Pentax vázammal, így a filenév számláló 0-ról indult újra: ez a honlapomon enyhe kavarodást okoz. Amíg nem találok ki valami új módszert a képek rendezésére, addig az RSS stream illetve a Recent Additions oldal képei (no meg itt oldalt az apró kis előnézeti bigyók) a mérvedóak újdonságok szempontjából.





 PIHE, fotó blog témakörben


  fotó     fotótech     harcosok klubja    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

Zsákai Péter

Szuperek a képek! A Töredékek közül a III-as tetszik jobban, amikor a repedések Julcsin vetnek árnyékot. Szuper az arckifejezése és a tekintete is. Nagyon passzol a témához és a hangulathoz. Az ablak mögötti világ pedig sejtelmes. Vajon mit láthat ott? Vajon mit gondolhat, mit érezhet Julcsi? Nagyon szuper kép!

(Ha megengeded: a II-es változat ehhez képest nekem valamivel "gyengébb" (nem jó szó, mert ez is jó kép és egyáltalán nem gyenge!). Ott inkább a plexi dominál, ami meg önmagában nem annyira megkapó, mint a III-as változat. Itt Julcsi is kevesebb szerepet kap, jobbra talán kicsit sok a sötét terület (?). De ahogy nézegetem közben, meg írom Neked ezt a véleményt, ezt is kezdem megszeretni! :) Pl tetszik, hogy itt kevesebb szerepet kap az árnyék, de az izléses. Itt is nagyon jó a tekintet!)

A lépcső absztrakt most kissé háttérbe szorult nálam a másik két szuper kép mellett. :) Az sem rossz ám! ;)

Igazad van, a fotósnak bevállalósnak kellene lennie, nem szabad olyanon gondolkodni, hogy elővegye-e vagy ne a gépet! Elő kell és kész! (bár Hozzád hasonlóan én is küzdök ilyen problémákkal! csak elméletben vagyok ilyen jó! :))) Amikor külföldön turistáskodom, akkor könnyebben fotózok. Azon gondolkodtam, hogy azt kell csak elhitetnem itthon is, hogy kis kínai turista vagyok, aki boldog-boldogtalant fotóz. :))) Hátha hasznos gondolat Neked is. :))))

 2      

Pihe

Köszönöm szépen ezt a csodás és hosszú hozzászólást, Péter!

Érdekes, amit mondasz, nekem előbb pont a II-es, közeli portré volt, ami az elgondolásomnak megfelelt, de aztán Julcsival megnéztük a távolabbit is, és úgy döntöttünk, hogy teljesen más hangulatú a két fotó, így sorozat lett belőle. Nagyon örülök, ha tetszik és megtisztelsz ezzel a rengeteg jó gondolattal.

A képekkel igazából a tanulságokat szerettem volna levonni (első körben az 1.x-es legnagyobb rekeszű alapobi fontosságát (azért az ISO1600 elég brutálisan eltorzította a valóságot), másodsorban pedig ami szerintem a legtöbb emberben közös, a szemérmesség, hogy mikor mit szabad fényképezni és mennyire kell a környezetet bevonni a ténykedésbe. Túristaként szerintem mindenki könnyebben fotóz, főként a látogatottabb helyeken, ahol mindenkinél van valamilyen fényszerszám.

Köszönöm a hozzászólást még egyszer! :o)

 3      

Zsákai Péter

Azt még nem is mondtam, hogy Julcsi blúza nagyon előnyös a III-as változathoz, a II-esnél meg látom a válláról lecsúsztattátok. Ilyen egy profi fotós és modell! ;)

Az obi a Pentax A 50mm F/1,7 -es volt, amit használtál?

File név témához: Mac-en van Total Commander? Abban van csoportos file átnevezés (File menüben) vagy az IrfanView-t használtam még ilyenre. De szerintem ezeket tudod, csak hátha hasznos... :)

 4      

Pihe

Nem sajnos, itthon maradt az 50mm-es, pedig az lett volna a megfelelő célszerszám - kénytelen voltam beérni a Pentax DA 16-45 F/4 által kínált legnagyobb blendével.

Mac-en az amúgy nagyon buta filekezelő alapból tudja a csoportos átnevezést, de sok eszemmel úgy írtam meg a honlapomat, hogy a képek címeit egy adatbázisból szedi ki, ahol átnevezésnél az összeset át kellene irogatni. Ez konkrétan nem sok, mert a héten eléggé megvágtam a fotóim számát, így a tipp jó és valószínűleg élni fogok vele. :o)

Köszönöm ismét!