A tág körben nyíltan szidott Apple szervízzel, nevén nevezve az InterCas-sal két esetből ma volt a második jó tapasztalatom (és ez, akárhogyan is számolom, 100%). A MacBookom hónapok óta borzalmas hangokat csiholt ki magából, ami tegnap a fülsüketítő fokozatba lépett. Körülbelül úgy képzeljétek el, mint amikor egy kávédaráló túl akar tenni egy felszálló szuperszónikus gépen. A szervíz két óra leforgása alatt kicserélte a meghibásodott ventillátort, ami, mint kiderült szériahiba a MacBookokban. Most, hogy kicsit visszatekintek az elmúlt évekre, nem a szervízt kellene szidni (bár a szervizekkel kapcsolatban van egy-két édes sztorim, amolyan az "idő mindent megszépít" jellegű), sokkal inkább az Apple szégyelhetné magát, hogy piacra dob egy olyan eszközt, ami nem csak, hogy sokkal drágább, mint a kategórián belüli PC-k, de:

1. két nappal a vétel után a kijelzője meghal;
2. fél év alatt aranybarnára sárgul az amúgy rendeltetésszerűen használt fehér trackpad és billentyűzet;
3. másfél év után elromlik benne a merevlemez;
4. két év után elromlik benne a ventillátor.

Szüleim négy éves Toshiba Satellite-ja pedig a vételtől folyamatosan nyúzva van, és azóta is tökéletesen funkcionál. Thx Apple.