Már vagy két hét is eltelt azóta, hogy megnéztük M. Night Shyamalan "Az esemény" címre keresztelt filmjét, de még most is végigfut a hátamon a hideg, ha feldereng egy-egy jelenet. A film egyáltalán nem követi a diszkrét "suspense" kategóriát, amit eddig Shyamalan vitt (Sérthetetlen, Jelek, Falu, Lány a vízben), sőt, Az esemény gyomorforgató "szólj-hogy-mikor-nyithatom-ki-a-szemem" vágásokkal van tarkítva. Kicsit visszanyúlás a Hatodik érzék finoman szólva is frontális erőszak címkével illethető ábrázolásaival. Az alapsztori szerint a környezetszennyezés eljutott odáig, hogy a növényvilág kifejleszt egy védekezési formát az emberiség ellen - egy toxint, amely az életösztönt nemcsak, hogy megszűnteti, de visszájára fordítja, így a mozi alatt a szereplők jelentős része saját kezével vet véget életének: emberek sétálnak le a tetőről, autóval rohannak a falnak, kézről kézre jár a pisztoly és persze azt is megtudhatjuk, hogy a kertápolási felszerelésnek milyen alternatív felhasználási módjai lehetnek az adott témában. Szóval elég véres kis másfél órára számíthatnak a mozirajongó Pajtások, ha Shyamalant választják, de ezt valamilyen szinten tompítja a szokásos részletgazdagsággal kidolgozott fejlődéstörténet, ami eddig a forgatókönyv író / rendező minden filmjére jellemző és itt is egyértelműen azonosítható, jelen esetben ez egy széthullott pár újra egymásra találása köré rendeződik - ehhez természetesen a párnak az esemény hatására meg kell változnia. Nekem úgy tűnik, hogy a rendező a storyboard közepébe a szereplőket állítja, és maga a cselekmény csak a köret, a sallang, ami egy funkcionális hatást gyakorol a karakterekre. A mellékszereplők megmunkálása elég furcsán alakul, lévén, hogy a három főszereplőt leszámítva senki sem éli túl a filmet - talán súlyosabb kidolgozást kaptak a pár fejlődését zavaró elemek egy része (furcsán viselkedő barát, az enyhén őrült kertész, stb), az aktív statisztákkal pedig egyáltalán nem foglalkozott a forgatókönyv. A film nagyon rendben van, de csak erős idegzetűeknek ajánlom és persze csak a mozivásznon jön át a feeling. Shyamalan fantasztikusan ért ahhoz, hogy a filmes mainstreamből jól kiugró, különös sztorikba emberi sorsok változását fonja és ez alól remélem, hogy a következő évek alkotásai sem lesznek kivételek. Jó mozizást!