Azok a Pajtások, akik figyelik szerény kis fotógalériám új képeit, bizonyára azt hihetik, hogy most értem haza egy afrikai szafariról - pedig csak a városligeti szavannára tévedtünk el szombaton. Rajongok az állatokért és a kis költségvetés miatt az állatkert az egyetlen hely, ahol lencsevégre kaphatok egy-egy kontinensen kívül eső fajt. Kifejezetten a nagymacsekokra voltam ráindulva hetek óta, amit múlt héten a Gyermeknap Plusz nevezetű esemény ("az eseményről", mint olyanról, a jövő héten lesz még szó) húzta elég erőszakos módon keresztbe. Murphynek persze most is igaza volt, hiszen az egyetlen látható macsesz egy tigrisbigris volt, őt is csak egy bokron keresztül tudtam célba venni - ellenben sikerült készíteni egy számomra elég megrázó fotót egy orángután tekintetéről. Többször átbogarásztam a készített közel 300 fotót és ha jobban a képek mögé nézek, szinte mindenhol a bezártság és a rabság szomorú kifejezéseit lehet látni. Arra gondoltam, ahogy ott álltunk Julcsival a sipítozó, zajongó embertömeg közepén, akik ugyanúgy fényképezőgéppel a kezükben állva nevettek a bezárt állatokon, hogy a kerítés rossz oldalán állunk mi és rossz oldalán az állatok.


Egy kis variálás történt a csorge.hu-n is. Egyrészt visszahoztam a Brands That Inspire gyűjteményt, másrészt a Have An Eye For It képeit a Nature gyűjteménnyel egyesítettem. Igyekszem változatosan tartani a fotóimat és remélem, hogy ez a változatosság Nektek is tetszeni fog.