EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

MAJDNEM ÖSSZEJÖTT

Tartozom egy vallomással: szeretek írni. Ömlengősen, röviden, nőklapjásan, pléjbojosan, nyakatekerten vagy tőmondatokban - tökmindegy. A blogra például már az elején valahogy úgy tekintettem, mint valami magyarázatot a megmagyarázhatatlanra. De Pajtások, merjetek csak megkérdezni bármilyen filozófust akárcsak egy kerti partyn, hogy "elnézést, Ön miért van itt?" Persze nem minden a klubtagságról szól, de már a focihoz is kell egy mez. Vannak persze más blogok, más csapatok is, ahol nagy a tolongás, mindenki beír valamit, aztán másnapra mindenki elfelejti, hogy miről is volt szó -- én kimondottan örülök, hogy van pár Törzspajtás, akik visszajárnak és szót váltunk itt, vagy emilben. Olyan ez, mint beragadni Vitray Tamással egy liftbe: kész dialogue box ("párbeszéd ablak") feeling. Szóval szeretek írni, ha még nem mondtam volna. Feltéve persze, ha megválogathatom, hogy miről írok. És ez a valami éppen nem szakdolgozattal kapcsolatos. Ezzel ugyanis hadilábon állok az elmúlt években - a legutóbbi hasonló kaliberű, a maga nyolcvan oldalával kimondottan rövidnek számító, ánégyes oldalmérettel vetekedő körmondatokkal tűzdelt tömörgyönyör mű megírását sem siettem el túlzottan, hiszen a leadás előtt hat nappal kopogtam be a konzulensem ajtaján a főiskolán, hogy akkor én lennék, aki itt alig egy hét alatt átdefiniálja a magyar e-learninget és talán nem áll távol az igazságtól, hogy azóta a közigazgatási informatika tanszék egy boldog csapat, ha rám gondol. A hat napos ténykedés pár ezer éve már klisének számít, úgyhogy csak az enyhe idegrángásokkal és windows lefagyásokkal (Apple OSX, hol voltál Te még akkor?!) toldanám meg a hetedik napra prognosztizált pihenőnapi összegzést. Önismereti okokra hivatkozva nem szoktam megfogadni semmit (pedig egyszer muszáj lesz), de ezzel bizony kivételt tettem: a következő szakdolgozatot nem fogom az utolsó pillanatra hagyni, hanem gondos kezekkel válogatom előre össze a remeknél remekebb anyagokat, dúskálni fogok a már elolvasott, kijegyzetelt, feldolgozott, lepecselélt, visszaküldött, elveszett, megtalált és két évre tőzegbe ágyazott forrásokban. Pajtások, új rovást húztam a "majdnem összejött" fejléccel stencilezett papírlapomra (ez, ha azt nézzük, szinte már füzet méretű ojjektum): mert bár a szakdolgozat-anyag nagy lépésekkel halad a megvalósulás rögös-kátyús útján, önértékelési skálán a négyesmetró készültségi szintjén sem kimutatható érzelmekkel küzdök az előkészületek és főleg az idő hiányának felismerésétől. Szeretném hinni, hogy ettől nekem jó lesz és bár a végelgyengülés idült jeleit lehet olykor felfedezni csak egy-egy pillanatra megrezdülő arcomon (amin a régi sláger szerint már nem látni túl sok értelem nyomát), mégis úgy gondolom, hogy talán ez a szakdolgozat nem lesz egy újabb rovátka a már említett lapon. Ígyhát, Pajtások, pont ezen okok miatt kizárólag a képes összefoglaló szintjére süllyedve adnék némi kóstolót a számomra négynaposra nyúlt hétvégéből: pénteken szakdoga és egy kis makrózgatás, szombaton Falk Art Forum, vasárnap Margitsziget. A hétfő a BKV sztrájk miatt zárójeles ünnepnapként vonult be a 2008-as évembe. Majd máskor mesélek ömlengősen is. Addig éljenmájuselseje.





 PIHE, minden más témakörben


  fotó     harcosok klubja     számalk     élet    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

Takoca

Csak ennyit mondanék: :)