Bár eldöntött tény, hogy a következő autóm Mitsubishi Eclipse Rover 75 égisz alatt fog gurulni, a napokban szerencsés helyzetben voltam, mert testközelbe kerülhettem az új RAV4-el.


Ez számomra azért is nagyszerű élmény, mert egy 1996-os, Európában elsőgenerációs, háromajtós változat boldog tulajdonosa vagyok - és bizony, 10 év alatt talán a Toyota e típusa (amely vitathatatlanul a legmegbízhatóbb darabja a japán flottának) változott a legtöbbet: volt hobbiterepjáró, majd méltatlanul ráakasztották a női autó jelzőt, amit az új darab végképp átdefiniál. Az új RAV4, kéremszépen, elfogultság nélkül: egy gyönyörű, egyszerre elegáns és egyszerre sportos, férfias városi terepjáró. Viszonylag kevés időt töltöttem együtt vele, de tudnám szeretni hosszabb távon is. Kívül abszolút 2006-os divat, a LEDes lámpáktól kezdve a kerekített "bucifazonig" mindenhol érzem az átgondoltságot. Belül elég hi-tech feeling fogadott, a tulajdonos a legmagasabb felszereltséggel rendelte a gépet: SirfIII-as GPS vevő, TV tuner, bőrözés mindenhol, ülésfűtés, az első ülések hátában külön tunerrel rendelkező LCD monitorok, egy-egy Playstation kezelővel. És hatalmas tér! Ezzel az autóval öröm lehet randira menni. ;o)

A motorháztető alatt egy V6-os, 2.4-es szív 170 paciból álló ménes meghajtásáért dobogott. Kipróbálni sajnos nem volt lehetőségem, de ha következő alkalommal szervízben járok Budakeszin, az első dolgom lesz elkérni a tesztautó kulcsát. A szabadidőautók sportosságról nekem első körben mindig a saját átalakított példányom jut eszembe és bevallom, hogy az elmúlt szériákat nem próbáltam ki, de az alapszériás 166 ló azért nem hangzik rosszul.

És hogy mindezt hogyér adják? A tulajdonos csak annyit árult el, hogy 15 milla felett volt a szekér beszerzési értéke. Megértem, miért. Átülnék.