EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

BOROTVÁLÁST, PITÉT?

Mielőtt két filmélményről adnék számot, álljon itt egy gyors blogupdate. A költöztetés miatt nem működik egyelőre az RSS feed (hetekkel ezelőtti állapotot mutat), ezért elnézést kérek. Javítás folyamatban.

Péntek este megnéztük Tim Burton új elvetemülését - az igazából feldolgozásnak számító gyilkos Sweeney Todd legendájára épülő alkotást -, így gyakorlatilag napra pontosan tudom megmondani életem azon töréspontját, amikor végleg letettem arról az elgondolásról, hogy Burton úr valójában normális. Ez a felismerés úgy szegez beretvát a moziszékben ülők torkához, mint ahogy a Fleet street démoni borbélya (Johnny Depp) is tette a filmvásznon, mialatt halomra gyilkolja a hozzá betérőket ebben a fröcsögő, vérben tocsogó, brutális keretbe foglalt, a hallójáratokra és a vizuális érzékelésre egyaránt iszonyat eredeti hatásvadászattal nézőket letámadó gyönyörű, érzékeny-féltékeny szerelmi ötszögről alkotott musicalben. Mint ahogy Burtontől A halott menyasszony után már megszoktuk, ez is éneklős darab, a szokásosnál is több morbid humorral, amelynek alapjául szolgáló, már-már unalomig ismert hazatérő és bosszút forraló hős történetének lehelletfinom túlexponálása fűszerez érett vérvörössé. A brit filmgyártás élő nagyjainak felvonultatása már tényleg csak hab ezen a húscafatos tortán: Depp, Bonham Carter, Rickman, Spall, Kelly - hogy csak az első pár eszembe jutó nevet említsem. Általában évente egyszer van olyan film, ami mély nyomokat hagy bennem (utolsó ilyen a 300 volt) -- 2008-ban már nem is nagyon érdemes moziba menni.


Nem így a Paprika! Nem a csípősebb, inkább a beszívottabb változatból -- nagyjából ez lehet a legjobb szó Satoshi Kon anime-jára, amit alig két éve termelt ki magából a nagy nippon mangagyár és amelynek megtekintésére a szombat délutánt választottuk. Az alapsztori kicsit csavartabb csak, mintha összegyúrnánk A sejtet, Babits Gólyakalifáját és a Mátrixot: álom az álomban, egymás tudatában turkáló skizonfrén kutatók, a másság kiemelése a tömegből és persze az elhagyhatatlan főhősnő, akiről elhagyhatatlanul hullik le diszkréten az egyik főgonosz kezétől a ruha (akiről persze kiderül, hogy tulajdonképpen szerelmes a hősnőbe). Csak kötélidegekkel rendelkezőknek, akik eleget aludtak a DVD kicsomagolása előtt.

 PIHE, minden más témakörben


  blog     mozi    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK