EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

A TÉMA AZ UTCÁN HEVER

A következő blogpost kivételesen nem saját szerzemény, hanem Petteri Solunen hivatásos fotós tollából származik, aki volt szíves hozzájárulni ahhoz, hogy írását lefordítsam és ezúton Nektek, Pajtások, közzétegyem. Petteri egy másik írását a komlody.hu-n is olvashatjátok, "Tanítható-e a kompozíció" címmel. Az ok, amiért ezt a cikket választottam, rendkívül egyszerű: a napokban volt egy beszélgetésem arról, hogy mire és hogyan kell(ene) figyelni az idegen emberek fotózásakor, és igazából az engedélykérésnél tovább nem nagyon jutott a társalgás. Pedig rengeteg apróság van, amivel az embereket könnyebben lehet kezelni, és ezeket a szerző nagyon jó humorral, praktikusan írja le. Íme.
A legtöbb országban teljesen jogszerű közhelyen tartózkodó személyekről fotókat készíteni, mégis nagyon fontos odafigyelni a reakciójukra. Rengeteg jó webes útmutató van az utcai fotózás tekintetében arról, hogy mit tehetünk és mit ne tegyünk, mint például a Luminous Landscape-en közreadott célirányos cikk Micheal Reichmanntól. Nem vagyok az utcai fotográfia guruja, de a következő irányvonalak figyelembevételével eddig mindig sikerült távol tartani a bajt:

I. Utcai fotózás

1. Ne sompolyogjunk

Tegyünk úgy, hogy azonnal nyilvánvaló legyen: képet szeretnénk készíteni. Adjunk bőségesen időt az embereknek, hogy legyen alkalmuk tudatni velünk, akarnak-e a fotón szerepelni. Nem kell odarohanni és engedélyt kérni, de ha találkozik a tekintetünk a fotóalannyal, használjuk ki a lehetőséget, emeljük fel a gépet és pillantsunk kérdően - ha nemleges grimaszt vágnak, csak bólintsunk és fordítsuk el az objektívünket. Ez ritkán esik meg, de megesik: ennek okán hagytam ki 2002 decemberében Libanonban egy fotót. (Petteri nem tér ki arra, hogy elutasítás esetén ne akarjunk mégis sutyiban kattintani - egy ismerősömre nemrég egy ilyen fotóalany késsel támadt rá.)

(Ősszel Münchenben készítettem el az alábbi fotót. Bár nem volt alkalmam személyesen megkérni a képen szereplő párt, de amikor kiszúrtak, rámutattam a gépre, ők visszabólintottak, és amikor megvolt a felvétel, egy apró kis meghajlással köszöntem meg a lehetőséget - ahogy Petteri írja, minden csak hozzáállás és tálalás kérdése.)



Használjunk közepes gyújtótávolságú (35 és 80mm között) és méretű lencséket -- egy bunkó nagy teleobjektívvel úgy tűnhet, hogy esetleg kukkolni akarunk.

Fotózás közben az emberekben felmerülhet a kérdés, hogy miért készünk képeket róluk: valamivel utaljunk arra, hogy miért vagyunk ott, esetleg játszunk el egy szerepet -- erről később.

2. Légy hölgy - vagy vigyünk egyet magunkkal

Egy magányos férfi, amint járókelőket fényképez, elég feltűnő és gyanús jelenség, de egy nő és egy férfi, akik együtt készítenek képeket teljesen ártalmatlan látvány.

3. Maradjunk egy helyben

Az emberek többsége néhány perc után belefárad a pózolásba. Aki nem akar rajta lenni a fotón, tovasiet. (Személyes megfigyelés, hogy rendkívül jó témákat lehet kiszúrni, ha leülünk valahová egy fél órára, és csak a fejünket fordítjuk jobbra-balra. Így készült az alábbi fotóm.)



4. Katt, ha kérik

Még ha nem is akarjuk, vagy ha filmre dolgozunk, esetleg a memóriakártyánk a végét járja: egy "elpocsékolt" kocka boldoggá tehet valakit, ami pozitív karmával kísér végig.

5. Hallgassunk az eszünkre

Gondoljunk erre: "vajon zavarna-e, ha én lennék a keresőben"? Ne készítsünk képet érzékeny témákról. Például sose fotóznék le egy csókolózó párt, kivéve, ha erre kérnének. A bevásárlóközpontok, iskolák és kormányépületek kerülendő helyek -- és nagyon-nagyon óvatosan kell bánni az idegen gyerekekkel, inkább kétszer kikérni a szülők hozzájárulását, mint később bajba keveredni emiatt. Micheal Reichmann erről ezt írja:

"Egy dolog készíteni egy fotót egy kislányról, amint Mikulás ünnepségen az édesapja ölében ül. Egy közterületen lévő egyedüli gyerek egy teljesen más dolog. Nemrégiben John Brownlow fotográfus jegyezte meg, hogy vajon mit gondolnék, ha a kislányom egyik nap azzal állítana haza, hogy 'apu, egy férfi lefényképezett ma a játszótéren'. Talán mondanom sem kell, hallgassunk a józan felnőtti eszünkre."


A következő rész bár Petteri írásának szerves részét képezi, mégis úgy gondolom, hogy ez inkább a fotósszakma iránti irónia, egy vicces írás, amin lehet mosolyogni, de nem szabad komolyan venni. Főleg, ha az ember már került hasonló szituációkba, vagy botlott ilyen figurákba. :o)


II. Szerepek

1. Az ostoba túrista

Kellékek: nyáron hawaii ing, panama kalap, napszemüveg. Télen pufizseki, idétlen pamutsapka, síszemüveg.

Helyszín: bárhol a földgolyón, bár tény, hogy például Beirut délvidéke nem a legjobb választás.

Fényképezőgép: bármi.

Viselkedés: nézzünk ki valamit, bámuljuk meg, fotózzuk le.

Előny: az emberek átnéznek rajtunk és annyi képet csinálunk, amennyi jól esik.

Hátrány: kirabolhatnak (hatos villamos...) vagy leszólíthatnak.

2. A sajtófotós munka közben

Kellékek: viseltes ruhák, ápolatlan kinézet, háromnapos borosta (férfiaknál), unatkozó tekintet. Nagy fotóstáska. Ha nincs elég felszerelésünk, tarthatjuk benne az ebédünket is.

Helyszín: bárhol a földgolyón.

Fényképezőgép: a legnagyobb, legfeketébb, legdrágább, amire csak szert tudunk tenni. Nem kell, hogy mienk a legyen.

Viselkedés: vágjunk unatkozó képet, miközben a gépünket lazán lóbáljuk. Legalább öt-tíz képet csináljunk egy témáról.

Előny: azok az emberek, akik nem akarnak szerepelni az újságban, elkerülnek minket.

Hátrány: azok az emberek, akik szerepelni akarnak az újságban, ott fognak ugrálni előttünk.

3. A hős fotóriporter

Kellékek: viseltes, de mégis minőségi ruhák, egészséges szín, izzadtság. Gondoljunk Indiana Jonesra fényképezőgéppel.

Helyszín: rázós terepek.

Fényképezőgép: valami egész kicsi és lesajnálható. Ajánlott orosz vagy ukrán (Zenit, Kiev) gyártmány a valósághű kinézet fokozására. Ezeréves Leica vagy Voigtlander is tökéletesen megfelel.

Viselkedés: vizsgáljunk meg mindent és mindenkit. Koncentráljunk minden egyesfotónál. Jegyzeteljünk.

4. Az inspirációt hajszoló művész

Kellékek: fekete cuccok, karikás szemek, hosszú haj, átható tekintet.

Helyszín: bárhol, ahonnan nem rúgják ki.

Fényképezőgép: bármi, ami fekete. Középformátumú vagy nosztalgia gép a teljes valósághűségért. A nagy itt sokkal jobb, mint a kicsi, feltéve, ha nem Voigtlander vagy Leica gyártmánnyal van dolgunk.

Viselkedés: bámuljunk hosszan tökéletesen hétköznapi dolgokra. Fényképezzünk fura szögekből (külön jó a fej fölé tartott gép, esetleg vadul megdöntve). Másszunk tárgyak alá, fölé, rá. Bámuljunk bosszúsan az emberekre, egyébként meg ne is hederítsünk senkire.

Előny: érdekes barátokra tehetünk szert.

Hátrány: érdekes ellenségekre tehetünk szert.



Petteri Solunen: Street photography, Petteri Solunen: Postscript: Roles. Magyar szöveg: Csörge Szabolcs József, 2007. Az eredeti szöveg, csakúgy, mint a fordítás, a Creative Commons Attribution License alá esik, a szerző(k) előzetes tájékoztatása esetén szabadon felhasználó. Jelen cikkhez kapcsolt fényképek a fordító munkái, minden jog fenntartva.

 PETTERI SOLUNEN, PIHE (vendégszerző), fotó témakörben


  fotó     fotótech    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK