ELTÚLZOTT OPTIMIZMUS

Merően eltúlzott optimizmust gyakoroltam önmagamat illetően (ez, bevallom, nem egyszer történt már meg velem), arra alapozva, hogy nemrégiben egy délután alatt raktam össze egy komplett itthoni LAMP szervert, abba az édes álomba ringattam magam, hogy szüleim laptopján egy windows újratelepítés nem fog hosszabb ideig tartani másfél óránál. Rengetegszer csináltam már, szinte betéve tudom, hogy milyen képernyők váltják egymást és mikor mit kell megnyomni: tizenegynéhány év windows felhasználói tapasztalat, pofáncsapva néminemű, teljesen komolytalan rendszerinformatikai tudatlansággal (nevezzük inkább "homálynak") jó szolgálatot tud tenni olyan esetekben, amikor egy gép "elfárad", és ideje tiszta lappal indulni. A vasárnap esti vacsora alatt gyorsan felmásoltam mindent a laptopról a már említett itthoni kiszolgálóra, másnap pedig kezemben a windows install lemezzel készen álltam arra a bizonyos másfél órás kiselőadásra. Sajnos, mint megannyiszor már, az optimizmus eltúlzott volt.
A telepítés ugyan tényleg viszonylag gyorsan lezajlott, a gyötrelem viszont órákig tartott: ellenben felismertem egy új informatikai alaptörvényt, a megelőzés elvét. Ezt nagyjából úgy tudnám definiálni, hogy minden eltervezett ténykedésünket meg kell, hogy előzze egy hiányosság pótlása, egy alig félreérthető rendszerüzenet vagy egy összeomlás. Példának okáért, ha vissza szeretném menteni a biztonsági másolatokat, öt-tíz megelőző lépést kell végrehajtanom, ráadásul ezek korántsem logikus lépcsőfokok. Két gyöngyszemet emelnék ki a tegnapi örömködésből: az egyik a laptop hibernáció aktiválása, a másik pedig a T-online-os emilfiók beállítása.

Kezdeném a hibernálással. Gyanús volt, hogy a laptop lecsukása után azonnal felébred a gép, így megnéztem a vezérlőpulton, hogy miért nem megy aludni a szerkezet. A magyarázat nagyon egyszerű volt: nem találtam olyan beállítást, amivel ezt el lehetett volna érni. Számtalan haszontalan google keresés után nagy nehezen sikerült rájönni, hogy a készenléti állapot csak akkor engedélyezhető, ha 1., az ACPI aktív; 2., minden audio és video eszközt tökéletesen felismert a windows. Mivel az ACPI módosításához újra-újra kellett volna telepíteni az operációs rendszert, ezért az eszközkezelő megnyitásával igyekeztem közelebb kerülni a problémához. Itt négy olyan elem is fel volt sorolva, amik mibenlétéről a windows-nak lövése sem volt -- természetesen ezek integrált eszközök voltak, tehát nem is értem, hogyan lehetséges, hogy végigkérdőjelezte a video, az audio és modemvezérlőket. De mindegy, majd "kiválasztom a listából" alapon nekiültem. Toshiba Satellite SA30-540 jelzésű géppel végigtúrtam a google-t, hátha találok valami információt az onboard vezérlőkkel kapcsolatban. Nem találtam, illetve egy lengyel webhelyen volt valami, de azt a vezérlőtípust a windows update nem jelenítette meg választható alternatívaként. Éljen. Kis nyomozás, Intel weboldal, vezérlő letölt, telepít. Ugyanezt eljátszottam a hangkártyával is, amit annak ellenére a windowsnak nem sikerült felismernie, hogy egy teljesen általános AC'97-es integrált megoldásról volt szó, amit a világ windows-os laptopjainak 95%-a használ. Hurrá, májkroszoft. A modem is okozott fejtörést, de némi próbálgatás után a hátamon található jelentéktelen mennyiségű szőrrel szinkronban teljesen felállt a rendszer, és a windows már engedélyezte a hibernálás beállítását is. Valami ilyesmire gondoltam megelőzés alatt fentebb.

A másik kedvenc a téonlány levelezés beállítása. Nagyon soha nem nőtt a szívemhez a T betűs szolgáltató weboldala, de most már kifejezetten utálom. Szerintetek Pajtások, mennyi időbe került, amíg sikerült megtalálnom a beállításokat a weboldalon? Ítéletnapig kereshetném, ha nem lenne google a világon. Az már csak hab volt a tortán, hogy a beállításokat tartalmazó dokumentumokat valami megmagyarázhatatlan, szinte már az infoperverzió határán erőszakoskodó indokból kifolyólag PDF formátumba gyömöszölték bele az okosok a téonnyálnál, aminek csupán az volt az előfeltétele, hogy legyen PDF olvasó a gépünkön. Adobe honlap, Acrobat Reader megkeres, laza harminc mega letölt, tíz perc alatt telepít, használ. Mindezt egyetlen nyüves A4-es oldalért -- köszönöm, Emese.

A másfél órás műsor éjszakába nyúlt. Elképesztő, hogy a 21. század elején, a világ legelterjedtebb operációs rendszerének telepítése és alapszintű felhasználói adatok beállítása hat óráig kell tartson. Arról már nem is nagyon szeretnék megemlékezni, hogy ugyanezt a rendszert szerettem volna telepíteni a linuxos gépem mellé, de már az első percben arra hívta fel a program a figyelmemet, hogy ez egy eléggé rossz ötlet, tekintve nem talált merevlemezt a számítógép dobozában (eltekintve attól a négy darabtól, amiből három a windows számára is írható / olvasható). Azt mondom, aki gyorsan szeretne megbízható rendszert, az válasszon egy linux disztribúciót - akinek plusz pénze is van rá, az vegyen Mac-et. A windows gyors, megbízható és problémamentes üzembehelyezése és használata sajnos csak egy optimista átlagember eltúlzott álma.

 PIHE, technológia témakörben

MegosztásOldal teteje

« kétszínűség
jobb kedvre derítés »

harcosok klubja     izé     microsoft     t-online     tech     windows    

 

HOZZÁSZÓLÁSOK