AKROBATIKA SÍKON, HEGYEN, VÖLGYÖN

Ha a "hiperaktív" szót fokozni lehetne, akkor a "hétvége" lenne a párja, legalábbis esetünkben. Az elmúlt napok, hetek tespedése, szürkeség- és félhomály-faktora, az eső-nemeső ellentétpár egybeesése hirtelen a feledés ködébe veszett a péntekkel induló napsütéses hétvégére. Erről olvashatsz bővebben, ha a "Tovább" gombot választod a szokásos kék pirula helyett.
Pénteken már érezni lehetett a nap előbújásának veszélyességi fokát a budapesti közlekedésre, hiszen a Kossuth tér - Etele tér távolságot negyven perc alatt sikerült a kis poloval abszolválnom, nem kevés hangos kommunikáció és nemzetközi jelzések (pl.: a kis egyszarvú) közvetítése mellett. Az Etele téren este fél nyolckor dolgom végeztével e helyzetnek odáig sikerült fajulnia, hogy az Etele úton és a Hadak útján a forgalom megállt létezni, és kikapcsolt motorral álldogáló autók sora fogadott - volt, aki idegesen telefonált, volt, aki ráérősen netezett a laptopján. Bátor mozdulattal bevetettem magam az ismeretlen éjszakába, a Hadak útján kifelé, és csak pár száz méter megtétele után kezdtem el sejteni, hogy ennek nem lesz jó vége: az autók befelé még mindig álltak, haladás szinte semmi, kifelé viszont vígan lehetett tépni. Konkrétan az M7-es előtt vett rajtam erőt a félsz, hogy nem ismerem a környéket, és talán el kellene fordulni valamerre - így egy kis mellékutcában, mindenféle segítség nélkül (PDA lemerült, a GPS itthon... laza...) vette kezdetét a kálváriám, amely a kivilágítatlan földutaktól indult és végül hazáig tartott -- gyanítom, hogy a kis péntek esti fél órás plusz kitérőm még így is remek egérút volt az álló kocsisorhoz képest.

A szombati fantasztikus Számalkozás után, amelyben gyakorlatilag elveszítettem józan ítélőképességem és átmenetileg a szaglásomat is, rögtön indultunk Julcsival egy töki rendezvényre. A party elég felejthető volt - a lovas műsor viszont szuper. Életemben egyszer volt ilyen élményben részem lovakkal, amikor tavaly nyáron Zamárdiban láttuk, ahogy lovak a porban fürdenek. Julcsi természetesen elkezdett lovakat etetni, aminek hatására a környező tíz év alatti gyerekcsapat a fűnyírő ember munkáját könnyítendő kezdték a környező térség zöldjét csupaszítani, és azt a lovak legnagyobb örömére azok szájába adagolni.


Tökről egy huszáros vágással hátraarc és irány a Nagycirkusz, a kínai cirkusz premierjére -- és miután egyeztettünk, hogy egyikünk sem volt az utóbbi 20 évben a cirkusz falain belül, a kisgyerekes izgalmakat természetesnek véltem. Az előadás szerintem teljesen korrekt volt, nem a legkönnyebb számokat választották be - viszont nem egyszer rontottak is, amit mindig szorgalmasan korrigáltak. Egyszóval megvolt a cirkuszélmény.


A vasárnap reggel nélkülünk indult el, 10 előtt egyszerűen képtelenek voltunk megmozdulni. Még előző nap kitaláltuk, hogy a bátyámék elég ködös elmondásából ismert Vaskapuhoz (szerintem Vasudvard) illene a jó idő miatt túrázni, ami a következőképpen zajlott: Pilisszentkereszten autó letesz, túristajelzést követ, másfél órán keresztül hegymenetben nagyon liheg. Néha feltűnt, hogy ismerős a hely, és ez nem is volt véletlen -- tavaly október 23-án ugyanis pont itt túráztunk és tévedtünk el derekasan, csak akkor Dobogókőről indultunk. E felfedezés hatására az a naív ötletünk született, hogy ha már ennyire helyinek érezzük magunkat, esetleg elmehetnénk a dobogókői sípályához és útközben ihatnánk egy forró teát. Ebben nem is volt probléma, csak amikor fél háromkor rájöttünk, hogy ötre haza kellene érni, akkor volt egy kis zavar az Erőben: mindenféle emlékkép nélkül azt találtam mondani, hogy visszafelé válasszuk a műút melletti sétát Pilisszentkeresztre. Természetesen utóbbi erős három-négy kilométerrel hosszabb, mintha a zöldön keresztül vágtázunk. Hulla fáradtan, remegő térdekkel értünk haza. A Vaskapu természetesen nem lett meg.

 PIHE, túra témakörben

MegosztásOldal teteje

« hullókép
smc pentax-a 50mm/F1,7 »

harcosok klubja     magyarország     számalk     túra    

 

HOZZÁSZÓLÁSOK