A hétvégén három hetes nyüglődés után Julcsa bátyójának köszönhetően "megjavult" az internetem (mármint nem Julcsa nyüglődött, hanem az internetkapcsolat), az X-Micro wlan routeremet ugyanis nagyon nem szerette a tébetűs szolgáltató. Kaptam cserébe egy SMC-t, ami miatt ugyanis lett egy szép adag lelkiismeret-furdalásom, a csere részemről ugyanis nem volt túlságosan korrekt. De vannak még rendes emberek.

A kapcsolat helyrebillenését követően megindult mindazon levelek letöltése, amit a kapcsolat akadályoztatása miatt eddig nem tudtam megtekinteni - ennek csak az lett a folyománya, hogy kiderült: az új tárhelyszolgáltatómnál van valami gebasz, amitől reggelenként folyamatos szerver-kiesés van. A szolgáltató természetesen biztosított, hogy túlteszik magukat a problémán, és ahogy eddig dolgoztak a srácok, ezt el is hiszem nekik, csak hát én is felelősséggel tartozom a saját felhasználóim felé, hogy mást ne mondjak: Vivace, Navicella, Darius. Ez csak azt eredményezheti, hogy a felhasználóim elpártolnak tőlem (sajnos a múltban is voltak problémák a tárhelyemmel), ami érthető módon nem túl jó dolog, már csak azért sem, mert nem rajtam múlik az események kimenetele. Úgyhogy most rágom a körmöm és reménykedem, hogy jól fog elsülni minden.

Tekintettel arra, hogy a rádió jól rámijesztett, vasárnap kirángattam Julcsát és Mylot a szabadba, leveleket fényképezni a Normafára (őszi perverzió), ami abba a szomorú megállapításba fordult, hogy én se vagyok mai gyerek már, meg aztán Mylo is elég dekoncentrált, szóval az eredmény: sikoltozó hölgyek karonülő pudlival, mögöttük nagy rottweilerrel és e díszes kompánia mögött egy lihegő, futó, kiabáló szabolccsal. A történést eszkalálta, hogy Mylo csak barátkozni akart, azt viszont nagyon kitartóan, és emiatt még vissza-vissza sandított egyes áldozaira, amikor azok már a szabadság és megmenekülés (vagy újjászületés) csalfa reményét érezték minden porcikájukban bizseregni.

Elvileg mától rossz az idő (ez egyelőre nem látszik), de a hétvégére ismét meleget ígérnek a nénik és bácsik a katódsugárcsőben. Várom is nagyon, mert hétvégén kétnapos dobogókői pihenést tervezünk. Nekem nem fog ártani, legalább megszabadulok az utóbbi napok lelkiismeret-furdalásaitól.