EGY PIHE AZ EZER SZÖSZ KÖZÖTT

CSÖRGE SZABOLCS JÓZSEF BLOGJA FOTÓZÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL KÖNNYEDÉN

KÁ, TÍZ, DÉ

Mint említettem korábban, a nagy keresgélést, előrendelést és egyezkedést követően végre rátehettem a kezem a Pentax (vagy minek nevezzem... Samsung? Hoya?) új "félprofi" (gyűlölöm ezt a szót -- valami vagy amatőr vagy hivatásos... félhivatásos nincs... :o)) tükrös gépére, a K10D-re. Tulajdonképpen nagyjából tisztában voltam azzal, hogy mit tud a masina, egyrészt alaposan utánajártam, másrészről pedig rengeteg képet végignyálaztam, mielőtt végleg döntöttem. Álljon itt egy - pár tesztképpel megtámogatott - abszolút kliensoldali megemlékezés a gépről, hátha valaki kedvet kap arra, hogy rászomorodjon egy hasonszőrű testékszerre.



Doboz kibont, benne a váz, meg a kis műtyűrök: szemkagyló, nyakheveder... a szokásos kábelek... két cédé és egy dévédé. Utóbbin a szokásos céges önfényezés található, amíg előbbieken a soknyelvű 240 oldalas felhasználói kézikönyv (igen, magyarul is -- a nyomtatott változat valamiért németül szólított meg, aminek azért annyira nem tudtam örülni) és a szoftverek. A programok sajnos kimerülnek a Photo Browser és a Photo Laboratory nevű alkalmazásokban, amik bár Mac-re is vannak, sajnos elég felejthetőek - mintegy tíz perces találkozásunk gyors volt, de fájdalmas. Még mindig a legnyerőbb az Aperture / Adobe Bridge párosítás, némi Photoshoppal körítve, persze akinek van erre kerete.

A csomag mellett két kis dobozka, bennük egy-egy objektív - ez azoknak jár, akik az egyharmaddal drágább kiszerelést választják. Nem bántam meg a kit objektíveket, ugyanis mind a 18-55 mm-es (F3,5-F5,6), mind pedig az 50-200 mm-es (F4-F5.6) SMC bevonatú aszferikus, belső élességállítású Pentax optikák nagyon jól teljesítenek. Utóbbi talán kicsit lassú és nagy kár, hogy nincs rajta makró állás, de a minőségre nincs panaszom. A 18-55-ös, annak ellenére, hogy ez az átfogás a legalapabb kitobjektívek közé szokott tartozni, különösen szép képeket csinál a távolabbi végén.


1/25, F5 @ ISO 320, 200 mm, RAW


Váz. A kialakítást rohadt jól eltalálta a Pentax. Volt szerencsém markolászni a belépőszintű K100D-t is -- közelébe se ér, egyszerűen tenyérbe simul a gép, annak ellenére, hogy sokkal robosztusabb és nehezebb a korábbi tervezéseknél. A bal kéz számára is van egy kis perem a gép oldalán, ha esetleg olyan kisméretű objektívet akarnánk feltenni, ami alatt kényelmetlen a nyulkálás. Az opcionális portrémarkolattal a tipitapi élmény tovább eszkalálódik. Aki esetleg egy kis rongyrázásra vágyik, és van plusz negyvenezer forintja, amit kidobhat az ablakon, akkor a vázat és a markolatot egyben is megvásárolhatja a limitált, számozott példányszámú Grand Prix 2007 kiadásban.

Rengeteg kezelőszervet kitett a Pentax külön gombra, így például a RAW / JPEG / RAW+JPEG közötti váltást egy tapival elérhetjük - ez azoknak fontos, akik nincsenek elkötelezve a RAW mellett, vagy egyszerűen helyet akarnak spórolni. Apropó, RAW. Kétféle nyersformátum közül választhatunk, a Pentax saját PEF illetve az Adobe DNG van a repertoárban, amelyek között sok eltérés nem tapasztalható, legfeljebb méretbeli a különbség a DNG javára. A teljes könnyebbség kedvéért gépen belül konvertálhatunk RAW-t JPEG-re, szinte Photoshop mennyiségű kezelőszervvel. A váz 72 helyen véd az elemek csapása ellen, ezáltal bizonyos részekhez (SD kártya, akksi, csatlakozók) kicsit munkásan lehet csak hozzáférni - ez jó is, rossz is. A gép SDHC kártyákat is fogad: bizony ezekért a nagy kapacitású, brutálgyors kártyákért mélyen a zsebbe kell nyúlni, így a sebességről csak olyan szinten tudok számot adni, ami egy Sandisk Ultra II-es kártyán múlik. A fotós felőli oldalt a 2.5 inches, 210.000 pixeles LCD uralja. A vázon belüli szerkezetről csak nagyon rövid felsorolásban emlékeznék meg: százezer expora tesztelt 10.2 megapixeles CCD (ugyanaz a Sony gyártmány, amit többek között a Nikon D200 is használ), 11 fókuszpont, házon belül rázkódásvédelem, 3.4 kép / másodperces sorozatfelvétel a kártyakapacitás erejéig (dupla DDR memória segítségével, amíg az egyik kép készül, az előző mentésre kerül - RAW-nál kilenc képre limitált), 23.5 fokos kereső, 0.95x nagyítás, finomhangolható fehéregyensúly. Minden más adatért lásd a teszteket. :o)


1/60, F5 @ ISO 160, +0.3 Fé, 50 mm, RAW


A rázkódásvédelem egyszerűen fantasztikus. 1/8-as zársebességet 55 milliméter gyújtótávval kézből, mindenféle támasztás vagy egyéb varázslat nélkül pengeélesen ki lehet exponálni. A kereső képe pedig egy álom. Nagyon jó ötlet a TAv mód, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a felhasználó által megadott zársebesség / blende mellé automatikusan beállítja az ISO mértékét, amely 1/2 vagy 1/3 lépésekben finomhangolható. Számomra, aki a bridge gépek világából jött át a trükkös tükrösökhöz, új a külön zöld mód és külön P állás -- a P állás ugyanis a gép fénymérője által legoptimálisabb beállítást keresi meg, amit az első és hátsó tárcsákkal finomhangolhatunk: gyakorlatilag ez egy sietős M móddal ér fel. A másik nagy pozitívum, amiért nem a konkurencia gépei közül választottam, az egyértelműen a lencseválaszték. A K10D, csakúgy, mint előzményei, a hetvenes évek óta gyártott összes Pentax objektívot használja - AF és blende megkötésekkel, persze - ez konkrétan több, mint 240 különféle lencsét fed le csak a Pentax kínálatából, és akkor ott vannak a third party gyártók, mint például a Sigma vagy a Tamron. Sokan azt susogják, a Pentax az ősszel piacra dob egy, a K10D felett álló, egyesek szerint K1D névre hallgató full-frame gépet is, aminek a hitelességét csak abban látom meginogni, hogy az eddigi Pentax gyártmányok pont a nagy, visszafelé mindig kompatibilis lencseválaszték miatt állták meg a helyüket - viszont egyetlen most létező, hazai pályás objektívük sem full-frame kompatibilis. De majd meglátjuk.

Külön megvásárolható ugyan, de jó választás a direkt a K10D-hez tervezett Pentax Crossover táska. Ez volt az első olyan alkalom, amikor nem a Case Logic kínálatából választottam, de nem bizonyult rossz döntésnek a dedikált tartó beszerzése. A mellen keresztbefutó táska nem túl méretes, a váz, két objektív (vagy a vázra szerelt objektív és egy külön objektív), egy vaku és sok-sok apróság számára van zseb kialakítva. A négyes-hatos villamoson, tömegben nem a legjobb vele közlekedni, lévén elég nehéz az ellenőrök, a tolakodó nyugdíjasok és a zsebtolvajok szentháromságában magabiztosan ácsorogni. Utóbbiak számára a diszkréten hímzett PENTAX DIGITAL felirat még pluszban hivatogató lehet. Mindezekhez képest ára igazán kedvező, kilencezer pénzért beszerezhető.


1/250, F5.6 @ ISO 100, +0.3 Fé, 105 mm, RAW


És akkor most jöjjön a fekete leves :o) -- hogy ne csak jót írjak a gépről: nagy szívfájdalom, hogy a fényérzékenység ISO 1600-nál megáll, azért ehhez a kategóriához ISO 3200 simán dukálna. 1600-nál körülbelül annyi a zaj, mint a régi Olympus gépemnél ISO 200-on, így nem értem a felső korlátot - ellenben egy kisebb fényérzékenységet simán berakhattak volna. Az előző gépemnél imádtam az alacsony ISO 64-et, gyönyörű, kontrasztos, telített képeket adott. Azt vettem észre, hogy épületen belül egyharmad fényértéknyit hajlamos aláexponálni a gép - ezt persze ki lehet javítani később, de nem árt figyelni arra, hogyha tehetjük, inkább egy kicsit exponáljuk túl a képeket. A beépített vaku elég gyenge muzsika, emlékeim szerint 15-es kulcsszámmal dolgozik (ISO200). A sok csecse cucc mellett csendben megbújó gyengécske fényszerszámot valószínűleg a Pentax direkt ehhez a típushoz gyártott 36-os és 54-es kulcsszámú vakuja indokolja (utóbbi fele annyiba kerül, mint maga a váz). A K10D nem az a tipikus gép, amit az ember kivesz a dobozból és elkezd vele csodás képeket készíteni - meg kell kicsit szenvedni vele, meg kell ismerni, hogy mit miért csinál... ha viszont az ember fordít erre időt, akkor tényleg káprázatos színeket, kontrasztokat kap.

Rengeteg teszt született a gépről, amiben túlfényezték azt, amit tud - szerintem az igazi dícséret a gépnek és gyártójának, hogy két ismerősöm is Canon 20D-ről Pentax K10D-re váltott. És bár 20D-m soha sem volt, nem tudom ez mennyire logikus érvelés - ám ez alatt a pár nap alatt már érzem, hogy a döntést egyáltalán nem fogom megbánni. A K10D bőségesen megéri a pénzét annak, aki nem csak zöld módban szeretné használni.


1/400, F6.3 @ ISO 800, 160 mm, RAW


 PIHE, fotó témakörben


  fotó     fotótech     izé     k10d     pentax    


Megosztás Facebook-on


HOZZÁSZÓLÁSOK



 1      

Németh Péter

Kedves régi K10D használók
Szerintetek lehet használni a TaV módot manuális objektívekkel?
Mésik régi manuális Pentax objektívnél, ahol nem volt manuális/automata átkapcsoló, a gép nem reagált a rekesz forgatására. Ugyanezt tapasztaltam Chinon objektívvel is.
Mi a megoldás?

 2      

Pihe

Kedves Péter!

Köszönöm a látogatást a honlapomon. A K10D-n a TaV módot minden olyan rekeszgyűrűs objektívvel használni lehet, ahol van "A" állás. A régi, teljesen manuális üvegeknél nincs ilyen, és mivel itt szó szerint kézzel történik a rekesz beállítása, ezért a gép nem fogja érzékelni, hogy mekkora a blende. Ezért a K10D automatikusan Sv módba áll át. Remélem ez így érthető volt. :o)