Nem szeretnék léggömbhámozással kezdeni és tömeghisztériával folytatni, így egy kizárólag saját elgondoláson alapuló kis képsort osztanék meg a Pentax felső-középkategóriás vázairól időrendi sorrendben. (A képek nem méretarányosak.) Nagyon érdekes, ahogy a termékek kiadása alakul, szinte ugyanazt a termékciklust tartják végig és kialakításban is párosával járnak a gépek (a belépő vázakat azért nem foglaltam be, mert azok designban és időpontban szinte mindig követik vagy megelőzik a felsőbb kategóriát). Ha most a főoldalon vagy, több a Tovább gomb után jön.

Ha már ilyen jól belelendültem a bloggolásba (hurrá), szeretném felhívni figyelmeteket, hogy az anyahonlapként és képtárként funkcionáló weboldalam új ruhát kapott, egyszersmint majdnem teljesen új tartalmat. Az átalakítás már nagyon régen érett, nem voltam ugyanis elégedett a honlap kinézetével és kezelésével, a végső löketet több mint egy évnyi tologatás után Bratincsák Péter fotóspajtásnak készített honlap adta (tehát az ötletet saját magamtól loptam). Egyrészt nullára pucoltam a designelemek számát, az új kialakításhoz egyetlen képet sem használtam fel, minden szöveggel van kiírva - másrészt pedig a régi sokképes-kattintós megoldás helyett inkább a történetiségre koncentráltam, így lapozgatós összeállításra vettem a figurát. A képek közül rengeteget töröltem (erre utal a Selected photographs - válogatott fényképek cím is) és sok olyan képet tettem közzé, amiket eddig valamilyen oknál fogva nem te(he)ttem ki. Született két Facebook gomb is, az Ajánlom gombbal csatlakozni lehet a már tavaly létrehozott és a mindenféle képeket befogadó oldalhoz, míg a Share gombbal meg lehet osztani az oldalt anélkül, hogy valaki csatlakozna az oldalhoz (nem szeretnék lájkokat gyűjtögetni, ezért van a két külön funkció). Egyelőre csak angolul fut az oldal, ami tudom, hogy komoly hiba, de ha egyszer lesz időm, polírozok egy magyart is. Addig is örömmel látlak Benneteket a megújult csorge.hu-n és szívesen olvasnék kritikát akár a külalakról, akár a belbecsről.

Takoca Pajtás pár órája kérdezett, hogy tudok-e új gépről, én pedig csak a vállamat vonogattam, hogy minek nekünk új gép, amikor itt a K-5 és a K-01. Mire hazaértem, kaptunk egy kiszivárgott fotót a K-r utódjáról, ami kísérteties módon a K-30 nevet kapta (ami nem azonos azzal a K-30-al, amit a K20D után vártunk körömrágva). Néhány gyanított adat, a teljesség igénye nélkül:

• 16 megapixeles APS-C érzékelő (K-5-é, talán?)
• Szigetelt váz (végre a Pentax elkezdett gondolni a belépő vázak használóira is!)
• Full HD videó
• 3" LCD
• 4 FPS (ami kevesebb, mint a K-r-é)
• ISO 100 - 25,600

Érdekes megfigyelni a váz formáját, ami azt sejteti, hogy újabb vonal megszületésének vagyunk szemtanúi:

Hihetetlen régen nem írtam tartalmasabbat, ennek egyik oka, hogy a következő témát iszonyat érzékenynek ítél(t)em meg és csak hosszú töprengés után jutottam arra az elhatározásra, hogy (élve a klasszikus szóvirággal és a szólás szabadságával) tölcsért csinálok kezemből. Rögtön pontosítanám a címet is: a közönségszavazós fotóversenyek szereplői magatartásáról írnék egy bevezető gondolatot és aztán beszélgetnék Veletek.

Az alapsztori: adva van egy közösségi oldalon egymást viszontjelölt ismerősöm (akit nem nevezünk nevén és kérlek ne is találgassatok, mert bár létező emberről írok, de akinek X-nél több fotós ismerőse van, nagyon jól tudja, hogy valójában sztereotípiáról beszélünk), akit nagyon tehetséges fotósnak tartok, mind digitális, mind filmes téren kimagaslóan jó képei vannak: az utóbbi egy-két évben viszont mélyrepülésszerűen ment át a művészportréból saját karikatúrájába azzal, hogy folyamatosan közönségszavazós, pénznyereményekkel kecsegtető versenyekre nevez, ahol a cél természetesen minél több szavazat begyűjtése. Ennek eszköze adott, hiszen a közösségi oldalakon nap mint nap körbebombázza az ismerőseit, kérve-könyörögve egy-egy szavazatért.

Nem lenne bajom azzal, ha ez évente egy alkalommal történne - de szereplőnk minden ilyen versenyen ezt játsza. A történet végül odáig fajult, hogy életemben egyszer rákényszerültem használni az ignore gombot (aminek természetesen az lett a folyománya, hogy azon képeit nem látom, amikre egyébként kiváncsi lennék). Kicsit úgy érzem, a tehetséges fotós komolytalanná vált, aprópénzre váltotta a művészetét és ez nem a közönségszavazás tényétől alakult ki, hanem attól, ahogy szereplőnk magatartása megváltozott.

Ti mit gondoltok erről? Benneteket mennyire zavar az, ha valaki szavazatot "koldul" és hol van nálatok a tűréshatár? Mennyire tartjátok jónak a közönségszavazós pályázatokat (akár pro és kontra a szakmailag felkészült zsűrivel támogatott pályázatok tükrében) és milyen élményeitek vannak?

Ha azt hitted, hogy Budapest ronda és koszos, kattints a tovább gombra (feltéve persze, hogy a főoldalon vagy).

Kedves Pajtások!

Az utóbbi hónapokban alig egy-egy bejegyzésre maradt csak időm, amiről pedig írni szerettem volna, arról már korábban megfogalmaztam néhány jól - rosszul sikerült passzust. Hat évet élt meg a blog, ez alatt 538 alkalommal ültem le és fogalmaztam meg valamiféle gyorsan hervadó vagy örökzöld szóvirágot (gondoljunk csak a frontlencse körül kanyargó szűrőmenet szóképre, amit máig sok helyről hallok vissza :o), amelyre Ti nem kevesebb, mint 3636 szakítottatok rám és a témára időt azzal, hogy válaszoljatok, kiegészítsetek vagy éppen kijavítsatok - ezért én örökké hálás leszek. Kaptam néhány nagyon jó barátságot, sok jó ismerőst a blogon keresztül, így nagyon örülök, hogy elindítottam 2006 szeptemberében az oldalt.

Sajnos az élet azonban úgy hozta, hogy az oldal bővítését be kell fejeznem, tehát ez az utolsó bejegyzés. Ráfoghatnám sok mindenre, hogy végül így döntöttem: a rengeteg munkára, a folyamatos időhiányra, a más témák felé való elvitorlázásomra, de azt hiszem, egyik sem állja meg teljesen a helyét.

Így csak annyit mondanék: köszönöm szépen Neked, Nektek...

... és boldog BOLONDOK NAPJÁT! :o)))

Szeretném elővezetni, hogy a következő gondolatokra hatványozottan igaz a Névjegy részben leírt irányelv, miszerint minden, a blogomban megjelenő bejegyzés a saját érzéseimet és meglátásaimat tükrözi, amelyet mint kizárólag és szigorúan magánvéleményt, tetszőleges hasznosításra tárok a Nagyérdemű elé. :o)

Évek óta iPhone-os vagyok. Alapvetően két okból választottam az almás telefont: 2006 óta vagyok kizárólag Mac-en élő (előbb egy Macbook, utóbb egy Macbook Pro boldog tulajdonosa) és teljes megelégedettséggel használom a legkülönbözőbb alkalmazási területeken, így logikus volt, hogy az akkoriban haldokló Nokiámat ilyen telefonra cserélem. A másik ok a fiskális presszió volt, ugyanis a 3G bejelentése idején az első generációs ("2G") telefonok ára hihetetlen mértékben esett, így egy használt példányt elképesztően elfogadható áron tudtam beszerezni. Az örömöm viszont nem tartott sokáig, és ennek ugyan a blog hasábjain nem, de a mindennapi életben erősen hangot adtam, hiszen rengeteg hiányosság tátongott kezdetben az iOS felületén, amit az Apple a mai napig nem javított ki rendesen (vagy kijavított, de konkrétan a support tojik a régi modelleket használók fejére).

Hatalmas bizonytalanság volt bennem az akksival kapcsolatban, hiszen Nokiákhoz szokott lelkivilágomban elég erős bástyát képezett az "új év, új akku" jelmondat, amelybe egy fixen beszerelt áramforrás elég destruktívan érkezett. Szerencsére bebizonyosodott, hogy alaptalanok voltak a félelmek, hiszen az Apple akksija ésszerű használat mellett egész korrektül helytállt akár másfél - két napig is.

A szoftveres gondokat egy hosszabb listában is nehéz lenne összefoglalni: kimondottan buta üzenetkezelés (hogy régi firmware-ekben miért nem lehetett egy-egy SMS-t törölni, csak komplett beszélgetéseket, hogy miért nem lehet MMS-t fogadni és küldeni vagy miért nincs küldés után jelentés csak az Apple tudja); utálatosan hosszú boot (tudom, hogy a 2G nem egy versenyautó, de könyörgöm, vészhelyzetben a 6 perces bootidő bizony életekbe kerülhet); össze-vissza működő hangmódok (az utolsó évben már külön hordtam az iPodom, mert fülhallgató után a telefon nem állt vissza normál hangszóró módba - és ahogy olvastam a neten, ez egy ki nem javított hiba). A fényképezőgépre nem térnék ki - bár az Apple kamerái mellett minőség terén nem sokan rúghatnak labdába, de azért nem kényeztették el a felhasználókat azzal, hogy túlkomplikálták volna a felvételi lehetőségeket. Rengeteg apró hiányossága van a rendszernek - csak egyet említek: arra, hogy a lockscreent miért szeretik Apple-ék üresen hagyni, nem tudom a választ, de tény, hogy csak jailbrake után van lehetőség naptárat vagy más hasznos dolgokat felpakolni rá. A jailbrake viszont annyira belassította a telefont, hogy a felébresztés után percekbe telt elindítani egy olyan egyszerű alkalmazást, mint például a számológép. Szintén probléma volt, hogy töltésre dugva az asztal lapjára fektetett telefon képernyője érzéketlen volt több beépített alkalmazásban (például stopper) - amint az ember kézbe vette, visszatért belé az élet. A WIFI szintén problémás volt (havi egy network reset kellett neki), ugyanígy a térerővel is voltak problémák.

Igazából a "legviccesebb" feature ihlette ezt a bejegyzést: tegnap szerettem volna egy teljes törlést eszközölni (visszaállítás az eredeti állapotba, adatok és beállítások törlésével), amely az iOS beépített szolgáltatása, tehát nem egy felhackelt történetről van szó. A telefon figyelmeztetett, hogy ez egy órát is igénybe vehet, így tegnap 11:00-kor bátran hagytam ott a készüléket a dolgozószobában és mentem el munkába. Ma reggel az iPhone ugyanúgy fogadott, ugyanis teljesen kifagyott visszaállítás közben. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy vajon jó ötlet-e egy hard reset vagy ezzel lehet a legjobban kinyírni a telefont, de 19-re lapot húztam és újraindítottam a készüléket. Az újraindítás után természetesen megjelent az Apple logó és ugyanúgy nem történt semmi, mint az előtte való huszon-egynéhány óra alatt. Remegő kezekkel néztem megoldás után a neten, és nini: ez bizony egy ismert probléma, vagyis 2G-n ne akarjunk teljes visszaállítást végezni, mert csúnya vége lesz, ha nem vagyunk lélekben kellően edzettek és nem láttunk elégséges Clint Eastwood filmet ahhoz, hogy megfelelő hidegvérrel bírjunk. Hogy az Apple miért nem javítja ezt a nyilvánvalóan szoftveres hibát? Mert valószínűleg sokkal egyszerűbb az új iPhone modellekkel foglalkozni: ha becsődölt a régi telefonod, dobd el és vegyél egy méregdrága újat.

Az Androidosok most nagyon fognak szeretni, az iPhone-pártiak pedig nagyon utálni: pár hete betettem az iPhone-t a fiókba és beszereztem egy HTC Desire Z-t. És megvilágosodtam. Nem szeretnék mérleg nyelve lenni, de az első nap után úgy mentem el lefeküdni, hogy szabadabbnak éreztem magam. Talán a legkorrektebb azt mondani, hogy az Android minden, ami az iPhone nem (és fordítva). Lehet, hogy az iPhone a trend, de ugyanakkor hihetetlen keretek közé szorítja az embert, amiből vagy kitör a jailbrake-kel, vagy nem - arról nem is beszélve, hogy az eladási ár töredékéért értelmes(ebb) készüléket választhatunk. Mivel ez nem egy Desire Z teszt, ezért csak annyit szeretnék mondani: ha nem célunk villogni az alma logóval, akkor van élet az iPhone után. És nem is olyan nagyon rossz.

Előzmény itt: Pentax K-01 pletykák, Pentax K-01 exkluzív képek

Sikerült elcsípni a hivatalosnak szánt sajtóközleményt (a bejelentésig még van néhány óra hátra), ugyanis a B&H Photo volt szíves előbb kitenni a honlapjára a specifikációt. Íme, kommentár nélkül címszavakban a fontosabb tudnivalók a Pentax K-01-ről:

- tükör nélküli kialakítás, amely kompatibilis minden eddigi Pentax K (K, KA, KAF, KAF2, KAF3) objektívvel;
- Sony 16 Megapixeles CMOS APS-C érzékelő (ugyanaz, amit a K-5-ben már láttunk és imádunk);
- új képfeldolgozó motor, amely Prime M névre hallgat;
- még halkabb mechanikus zár;
- 3 inches, 920.000 képpontos hátsó LCD;
- Full HD (1080p @ 30 FPS vagy 720p @ 60 FPS) videórögzítés H.264 tömörítéssel;
- szenzoreltolásos rázkódásvédelem (SR) és pormentesítés (DR);
- 6 kép / másodperces sorozat;
- 1/4000 és 30 mp közötti zársebességek;
- ISO 100 és 25,600 közötti érzékenységek;
- P, Av, T, M és automata, illetve kreatív módok;
- beépített HDR feldolgozás;
- felugró vaku + külső vaku számára vakupapucs;
- JPEG és DNG formátumok támogatása;
- az alumínium váz Marc Newson designer munkája és három színben lesz elérhető (ezüst-fekete, fekete, sárga-fekete);
- méret: 12.1 cm x 7.9 cm x 5.9 cm.

A váz kezdő ára 749 USD, a 40mm-es kitobival 899 USD, a megszokott 18-55mm + 50-200mm-es duplakittel 999 USD. Forgalomba a tengerentúlon március 15-én kerül (vagyis nemzeti ünnepünkön simán ki tudunk ugrani egy vázért ;o).

Írnék némi óvatos széljegyzetet, amíg hivatalos infók nincsenek. Számomra ez a gép egy hatalmas technikai ugrás a Pentaxtól, le a kalappal előttük! A gépnek iszonyat nagy sikere lehet, hiszen a Q is fogy(ott) rendesen, pedig az inkább csak egy piackutatás volt kedvenc márkánk részéről. Belekerült minden földi jó, amit a K-5-ből és a K-r-ből szerettünk - leszámítva talán a legnagyobb negatívumot, az optikai kereső hiányát (remélhetőleg kiegészítő formájában azért kapható lesz majd). Szintén elvárható lett volna a kihajtható kijelző, hiszen a hátsó, fix LCD bizonyos szituációkban elég nagy hátrány tud lenni (erre eddig ott volt az optikai kereső helyére csúsztatható szögkereső a nagytestvéreknél). Az 1/4000 nekem kicsit vissza-a-kályhához szájízű, de őszintén szólva nem valószínű, hogy ezt a vázat bárki is sportfotózásra használná. Szintén a hiánylistán szerepel a szigetelés és a TAv és Sv módok hiánya. Mindent összevetve egy jól sikerült belbecsű gépet talált ki a Pentax, bár van mit átmenteni a K-02-be.

Hogy kinek ajánlanám a vázat? Mindenkinek, aki egy erős belsővel szerelt, ám kezelhetőségében belépő / kezdő-haladó vázat választana magának, aki sokat utazik, de felnőtt a kompaktból és nem ijed meg nagyobb objektíveket csavarni a kis játékszere elejére, illetve annak, aki haladó fotós, de szeretne egy tökéletes második gépet magának, amit akár a kabátzsebben is el tud vinni bárhová.

Csak csendesen jelzem, hogy láthatóan a Ricoh is profitál a házasságból, hiszen pont a napokban jelentették be a GXR új modulját, ami a K-5 / K-01 Sony érzékelőjét kapta...

Egy rövid gondolatot fűznék a Marc Newson által megálmodott külsőhöz. Sokan írtátok, hogy "ronda". Ebben van valami - tényleg nem szép első ránézésre, sőt, az új 40-es XS obival olyan, mintha egy bulldogot gyömöszöltek volna egy fekete-ezüst kartondobozba. Azonban gondoljatok bele, milyen gépekkel rohangáltunk a 90-es évek elején! Nincs deja vu érzésetek? Emellett bennem mindig ott a fakulni nem tudó emlék, hogy a K-7 idején mennyire ki volt akadva a szögletes "á LX" designon a Nagyérdemű, mégis ma már ilyennel futkosik a Pentaxosok nagyrésze (K-7, K-5, K-r) - egyszerűen meg kell szokni, nagyobb obival például nem is olyan rossz, lásd fentebb az FA Limiteddel készült képet. Akit pedig ez sem győz meg, annak ajánlom a Pentax Program fotóit további szíves felhasználásra:

És plusz egy érdekesség:

Előzmény itt: Pentax K-01 pletykák